Jogfigyelés - Jogszabályi változások

    Az elfogadott törvény a Dtv. és az Smtv. módosítása mellett összesen 196 ponton érinti a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvényt (Mttv.).
     A törvényjavaslat benyújtásának közvetlen előzményeként az audiovizuális politikáért felelős Nemzeti Fejlesztési Miniszter bocsátotta társadalmi egyeztetésre az egyes elektronikus hírközlési tárgyú törvények módosításáról szóló törvény tervezetét. A tervezetet alig hat napig lehetett véleményezni.
Ilyen előzmények után meglepetést keltett, hogy nem az audiovizuális törvényhozásért felelős kormánytag előterjesztésében, hanem ismét képviselői önálló indítványként – a „szokásos” péntek délutáni időzítéssel – került benyújtásra a T/3505. sz. törvényjavaslat. A javaslatban szereplő módosítások – kevés kivétellel – szinte változatlanul tartalmazták a miniszteri tervezetben szereplő javaslatokat, azonban az abban foglaltaknál lényegesen átfogóbb változásokat hozó, jóval nagyobb mennyiségű módosítást tartalmaztak.
      Még csak ez év elején lépett hatályba Mttv., a hatálybalépés óta eltelt rövid idő alatt kellő gyakorlati tapasztalat sem halmozódott fel. Ennek ellenére a törvény szövege a mostani módosításon kívül már három alkalommal is változott: először az EU kifogásaira tekintettel, másodszor adóügyi szempontból, harmadszorra a közmédia intézményeire vonatkozó állami számvevőszéki ellenőrzés megszüntetése okán.
     Számtalan és igen heves kritika érte már eddig is a törvényt nemzetközi és hazai színtéren egyaránt. A módosítás nem reflektál érdemben ezekre a kritikákra, sőt, pl. a bírságok sokak által kifogásolt szigorúságát, a közmédia függetlenségének erodálását csak fokozza.
    A több törvény módosításáról szóló 2011. évi CVII. törvény első részében nagy terjedelmű Eht. módosítást tartalmaz, de hozzányúl a Dtv-hez is. Ezt követően majdnem kétszáz ponton módosítja az Mttv-t, és kis terjedelemben az Smtv-t is.
     Az Mtv. módosításnál első ránézésre pontosítási szándék körvonalazódna, és valóban, több indokolt korrekció is szerepel törvényben. Ugyanakkor a kodifikációs technika miatt átláthatatlan szövegben aprónak tűnő, ám hatásukat tekintve komoly változtatások is felfedezhetők. Ezek túlnyomórészt a szabályok szigorításában mutatkoznak meg, kiemelve közülük a pályázati eljárásra, a bírságolásra, valamint a kiskorúakra vonatkozó szabályok szigorodását.
     Habár az elfogadott törvény több helyen is pontosítja a médiatörvényt, azonban újabb hibák vagy következetlenségek is keletkeznek általa. Nincs egy hónapja, hogy az Állami Számvevőszék szerepét törölte el egy törvény a közmédia intézményei vonatkozásában, a mostani módosítás 64.§ (45) bekezdése – feltehetően figyelmetlenségből - visszaállította az ÁSZ ellenőrzési jogát az NHIT-re nézve. Makacsul ragaszkodott a jogalkotó az Mttv. 31.§ (3) bekezdésének egy olyan „változtatásához” is, amely a hatályos szöveg helyébe a már benne lévő szöveget akarja módosításként beilleszteni.
     A következőkben a lényegesebb módosításokat emelem ki a médiatörvényt is módosító törvény szövegéből.

Szigorítások a pályázati eljárásban
     Az Mttv. 56.§-a sorolja fel a lineáris médiaszolgáltatási pályázatok (frekvenciapályázat) kötelező tartalmi elemeit. A hatályos törvény 57.§-a azt tartalmazza, hogy ezek közül mely elemek hiányzása esetén számít alakilag érvénytelennek a pályázat. A módosítás szigorít az eddigi szabályokon: ezentúl az 56.§-ban szereplő bármelyik elem hiánya esetén alakilag érvénytelennek minősül a pályázat. Az alakilag érvénytelen pályázatot a Médiatanács az 58.§ (2) alapján végzésével elutasítja.
    A jövőben az alaki érvénytelenség kimondásának terhével kell tehát a pályázónak már a pályázat benyújtásakor nyilatkoznia többek között a más médiaszolgáltatásban lévő tulajdoni részesedéséről, és arról, hogy vele szemben nem áll fenn kizáró ok, és más, folyamatban lévő pályázata elfogadása esetén sem keletkezne ilyen. Ez a módosítás a jövőre nézve megakadályozza mindazok pályázását, akiknél ilyen kizáró ok fennáll, még akkor is, ha a pályázat megnyerése esetére vállalnák annak megszüntetését, továbbá egyes esetekben lehetetlenné teszi a párhuzamos pályázatok benyújtását. Ha valakinek már van frekvenciája, egy másikra csak úgy pályázhat, ha előtte visszaadja a meglévőt – biztosat kell feladnia a bizonytalanért.
     Alaki érvénytelenséget eredményez a hiányzó üzleti, pénzügyi terv is, vagy az, ha a pályázó nem rendelkezik banki igazolással arra vonatkozóan, hogy működési költségeinek fedezete legalább a működés első három hónapjára, reklámbevétel nélkül, elkülönített pénzforgalmi számlán rendelkezésére áll.

Szigorítások a bírságolás terén
     A legfontosabb szigorítást a módosító törvény 64.§ (48) bekezdése tartalmazza, mely az Mttv. 134.§-át egészíti ki. Ennek értelmében a jövőben az Mttv. alapján kiszabott, de a törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban (pl. az NMHH elnöke által kibocsátott rendeletben) megállapított díjak, igazgatási szolgáltatási díjak valamint a kiszabott bírságok adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülnek.
    Ez különösen azért jelentős, mert az Mttv. más rendelkezései pl. bírságok kiszabása esetén nem tulajdonítanak a jogorvoslatnak halasztó hatályt. A fizetési határidő lejártát követően tehát a Hatóságnak – függetlenül attól, hogy a médiatartalom-szolgáltató jogorvoslattal élt-e vagy sem – nem kell végrehajtóra várni, hanem közvetlenül az adóhatósághoz fordulhat a bírság beszedése érdekében (Art. 72.§ d) pont), amely akár soron kívül is (Art.161.§ (1) bekezdés) eljárhat, rendkívül hatékonyan. Az adók módjára behajtandó köztartozás jellemzője még, hogy az adóhatóság fizetési könnyítést nem engedélyezhet, a tartozást nem mérsékelheti illetőleg adott esetben nem minősítheti azt behajthatatlannak.
   Még két módosítás érinti a bírságokat. Az egyik az, hogy a törvény konzekvensen mindenütt megszünteti a bírságok alsó határát (Módosítás 64.§ (52) bekezdésében az Mttv. 156.§-ának, a (76) bekezdésben az Mttv. 175.§ (8) bekezdésének módosítása).
    A módosítás indoka nem ismert, de már a Tervezetben is így szerepelt. Az alsó határ a különböző bírságoknál tízezer, huszonötezer vagy ötvenezer forintban van most megszabva. Ezek az összegek elég alacsonyak, ugyanakkor jelzésértékűek: kis ügyekben is számíthatunk bírságra. Másrészről arra is utalnak, hogy első illetve enyhébb esetben az alsó határt közelítő bírságra lehet számítani. Amikor az alsó határt eltörlik, nem valószínű, hogy a bírságok összegén akarnának enyhíteni. Ha ez volna a cél, akkor nem az amúgy is alacsony alsó határt törölnék el, hanem a felső határt vinnék lejjebb.
   Kérdés, hogy az alsó határok eltörlésének milyen hatása lesz a bírságok kiszabásának gyakorlatára, amikor is nem csak az arányosságot, hanem a fokozatosságot is figyelembe kell venni (Mttv. 185.§ (2) bekezdés).
     A másik – bírságokat érintő – módosítás egy pontosítás. A törvény a 64.§ (57) bekezdésben pontosítja az „ismételt”-ség fogalmát. Ennek a fogalomnak komoly konzekvenciái vannak: pl. az ismételt szabályszegés kizárja, hogy figyelmeztetést alkalmazzanak, de pl. a vezető tisztségviselővel szemben is csak ismételt jogsértés esetén lehet bírságot kiszabni. az ismételtség súlyosító körülmény a bírság kiszabásánál, egyes esetekben pedig elkerülhetetlenné teszi a bírság kiszabását, és – súlyos jogsértéssel együtt járva – lehetőséget ad a jogosultság megújításának elutasítására vagy a médiaszolgáltató törlésére is. Nem mindegy tehát, hogy mi minősül ismételt jogsértésnek.
   A törvény úgy módosítja a fogalmat, hogy csak számít ismételtségnek, ha valaki a jogerős hatósági határozatban megállapított jogsértő magatartást „háromszázhatvanöt napon belül legalább kétszer valósítja meg, ide nem értve a csekély súlyú törvénysértéseket”. Az továbbra sem tiszta, hogy a „legalább kétszer”-ben benne van-e az a magatartás, amelyet jogerős hatósági határozat marasztalt el, valószínűleg igen. Azt viszont nem tudni, hogy mi minősül csekély súlyú törvénysértésnek, mint ahogyan egy kivétellel a törvényből az sem ismert, hogy mi minősül súlyos törvénysértésnek. Különösen szerencsétlen a „törvénysértés” kifejezés azért, mert az Mttv. nemcsak törvénysértés, hanem médiaigazgatási szabály megsértése esetén engedi a bírságot, amely fogalom magában foglalja a törvénysértést, de ennél enyhébb szabálysértéseket, sőt, a szerződés előírásainak megsértését is. Furcsa volna, ha a törvénysértésnél kisebb súlyú ismételt szabályszegésnek (bármilyen csekély is legyen az) komolyabb konzekvenciája lenne, mint a „kisebb súlyú” törvénysértésnek. Ez a gyakorlatban továbbra is gondot fog okozni. Még egy kis pontosítást elbírna tehát ez a sokszor szó szerint „életbevágó” kifejezés.

Gyermekek és kiskorúak védelmére vonatkozó szabályok szigorítása
     A módosító törvény három helyen is megváltoztatja az Mttv. gyermekek és kiskorúak védelmére vonatkozó szabályait.
Ezek közül a legfontosabb a 16 éven aluliaknak szóló műsorszámok meghatározásának változása. A módosítás előtti Mttv. 9.§ (5) bekezdése szerint azt a műsorszámot kell besorolni a IV. kategóriába (tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott), amely a tizenhat éven aluliak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására különösen azáltal alkalmas, hogy „közvetlen módon utal erőszakra, illetve szexualitásra, vagy témájának meghatározó eleme az erőszakos módon megoldott konfliktus”.
     Az új meghatározás kihagyja a „közvetlen módon” kifejezést. Minden olyan műsorszámot IV. kategóriába sorol, amely bármilyen módon, és bármilyen mértékben „erőszakra, illetve szexualitásra utal”. Ez drasztikus változást okoz a besorolásban: elvileg a legártatlanabb, legtávolabbi erőszakra vagy szexualitásra való utalás korhatárossá teheti a műsorszámot, beleértve a Kisvakond kalandjait vagy a magyar népmeséket is.
    A 6 éven aluliak esetében (II. kategória) az jelent újdonságot, hogy a jövőben nem csak a televíziós, hanem a rádiós műsorszámokra is kiterjed. A módosítás előtti Mttv. szerint „azt a műsorszámot, amely hat éven aluli nézőben félelmet kelthet, illetve amelyet koránál fogva nem érthet meg vagy félreérthet, a II. kategóriába kell sorolni”. A módosítás kihagyná a „nézőben” szót, ami úgy változtatja meg a szöveget, hogy ettől kezdve a hat éven aluliakra általában vonatkozik, tehát a rádióhallgatókra is. Hogy egy rádióműsor félelmet kelt a hat éven aluliakban, az meglehetősen ritka. A legtöbb híradás azonban olyan, amelyet hat éven aluli nem érthet meg, sőt, esetleg félre is érthet. Be kell mondani ezek után a híreknél, hogy hat éven aluliak számára nem ajánlott?
    Még egy nüansznyi változást hoz a törvény, a II. és III. kategóriát illetően. Pontosításként értelmezhető, hogy ezek a műsorszámok a jövőben nem hat illetve tizenkét éven aluliaknak szánt „műsorszámként”, hanem ilyen korú gyerekeknek szánt „műsorszámok között” nem tehetők közzé.
 
A lineáris közösségi médiaszolgáltatást érintő módosítások
    A módosító törvény a 64.§ (75) bekezdésében finomítja a közösségi médiaszolgáltatásra vonatkozó szabályokat. Az Mtv. 66.§ (4) bekezdésének módosításával azt kívánja elérni, hogy a lineáris közösségi médiaszolgáltatásban a közszolgálati célokat szolgáló műsorszámokra és a magyar zenei műsorszámokra vonatkozó kétharmados illetve ötven százalékos kvóta ne az általában vett műsoridő, hanem a heti műsoridő vonatkozásában érvényesüljön.
    Újdonság, hogy a képújság ezentúl műsorszámnak számít a módosító törvény 64.§ (62) bekezdése értelmében. Ugyanakkor a 64.§ (26) bekezdése szerint a képújság időtartama ezentúl nem számít bele a lineáris közösségi médiaszolgáltatás kötelező legalább naponta négyórányi műsoridejébe.
    A Javaslat korábbi szövegével ellentétben az elfogadott törvény már nem enged szeptember 30-ig meghosszabbított határidőt a közműsor-szolgáltatók és nem nyereségérdekelt műsorszolgáltatók számára, hogy kezdeményezzék a közösségi médiaszolgáltatásként való elismerésüket – ez a határidő tehát a módosítás előtti törvénynek megfelelően június 30-án lejárt.

Változás a kvótáknál
    Finomította a törvény a kvóták számítását.  A módosítás előtti Mttv. 21. §-a szerint a lineáris rádiós médiaszolgáltatásban a zenei művek közzétételére szánt műsoridő legalább harmincöt százalékát magyar zenei művek bemutatására kell fordítani. A törvény szerint ezt az évi teljes műsoridőre lehetne vetíteni, azzal megkötéssel, hogy a 21 . § (1) bekezdésben meghatározott kötelezettség teljesítése tekintetében médiaszolgáltatásonként a műsoridő legalább húsz százalékát el kell érnie a magyar zenei művek arányának. Ugyancsak éves átlagban kellene megfelelni annak a követelménynek, amely szerint a magyar zenei műsorszámok legalább 25%-ának öt évesnél fiatalabbnak kell lenni.

A Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács változó hatásköre
    A módosítás jelentősen megerősíti a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács hatáskörét. Az NHIT a Kormány informatikai és hírközlési ügyekben véleményező, tanácsadó szerve, elnökét és alelnökét a miniszterelnök nevezi ki, két tagját a Médiatanács, egy tagját a Magyar Tudományos Akadémia delegálja.
   A módosítás szerint bővül a hatásköre: ezentúl az NHIT véleményezné a kormányrendeletek, miniszteri rendeletek tervezeteit, továbbá csak az NHIT észrevételezését követően, annak véleményével együtt lehet a Kormány elé terjeszteni a jövőben az információs társadalom infrastruktúrájának szabályozásával kapcsolatos stratégiai előterjesztéseket, az információs társadalom kialakításának programját. Az NHIT meghívásra részt vesz a kormányüléseken, illetve anélkül is a kormányülést megelőző állami vezetői értekezleteken.
    Túlmutat az NHIT véleményező és tanácsadó szerepén, hogy a törvény szerint önálló javaslatot és kezdeményezést tehet a Kormány, vagy valamely miniszter irányítása illetve felügyelete alatt álló szerv, egyéb szervezetek felé a Kormánynak az informatika, a hírközlés és a média területén megfogalmazott programjával összhangban, az e témaköröket érintő közfeladatuk hatékonyabb ellátása érdekében. Erre az érintett szervezet vezetőjének reaglnia kell.
    A Kormány vagy a miniszterelnök felkérésére az NHIT tudományos, célszerűségi és gazdaságossági szempontok alapján köteles megvizsgálni a Kormány vagy valamely miniszter irányítása illetve felügyelete alatt álló szervek, egyéb szervezetek hírközlést és informatikát érintő uniós és egyéb pályázatait és azok teljesülését, egyéb hírközlési és informatikai tárgyú projektjeit és beszerzéseit, úgy, hogy véleményét – önálló javaslatával vagy kezdeményezésével együtt – közvetlenül a miniszterelnöknek küldi meg. A vizsgált szervek kötelesek az NHIT-vel együttműködni.

Hangerő
    Apró, de a nézőket-hallgatókat érintő fontos változtatást ír elő a módosító törvény: az Mttv. 33.§ (4) bekezdésének módosítása szerint nem csak a reklámok és televíziós vásárlás, hanem a műsorelőzetes hangereje sem lehet nagyobb, mint a környező műsorszámoké.

Lejáró médiaszolgáltatási jogosultságok
    A módosítás előtti Mttv. 65.§-a kimondja, hogy amennyiben a televíziós vagy rádiós médiaszolgáltatási jogosultság 2010. január 1. és a digitális átállás céldátuma között úgy jár le, hogy az nem újítható meg, a Médiatanács a médiaszolgáltató kérelmére a médiaszolgáltatási jogosultságra ideiglenes hatósági szerződést köthet.
     A módosító törvény 64.§ (25) bekezdése csak akkor engedne a Médiatanácsnak ideiglenes hatósági szerződést kötni, ha a médiaszolgáltató nem rendelkezik a Médiatanács fel é lejárt tartozással és az ideiglenes jogosultság teljes időtartamára – televíziós médiaszolgáltatás esetén fél évre – fizetendő médiaszolgáltatási díj megfizetését legkésőbb a szerződéskötés napján igazolja.
   Szokatlan megszorítást vezet be a módosítás a lejáró médiaszolgáltatási jogosultságok megújítása terén. A régi médiatörvény, azaz a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény csak akkor zárta ki a műsorszolgáltatási jogosultság megújítását, ha a jogosult a szerződést ismételten vagy súlyosan megszegte. Nem volt kizáró ok, ha korábban kisebb súlyú szerződésszegés miatt írásbeli figyelmeztetést kapott. A januártól hatályos új médiatörvény sem tiltotta a megújítást ilyen esetekben. A módosító törvény rendelkezései (64.§ (14. bekezdés) szerint a jövőben nem újítható meg a médiaszolgáltatási jogosultság, ha a szerződés megszegése miatt a jogosult a rádiós szerződése hét, televíziós szerződése tízéves fennállása alatt bármikor az 1996. évi I. törvény alapján akárcsak egyszer is írásbeli figyelmeztetésben részesült az ORTT-től.

Közszolgálati médiaszolgáltatás
    A módosítás több helyen pontosítja a Közszolgálati Közalapítványra és a Közszolgálati Testületre vonatkozó szabályokat, rendezi az összeférhetetlenségi szabályokat és a költségeik viselését. A Közszolgálati Közalapítványt egyúttal megfosztja egyetlen érdemi hatáskörétől – amely persze egyúttal a vezérigazgató számára is korlátot jelent – , vagyis attól, hogy ún. tartalomszolgáltatási tervet fogadjon el. A törvényjavaslat indokolása szerint a tartalomszolgáltatási terv „anakronisztikus és a gyakorlatban nem használt” fogalom, ami egy alig fél éve hatályban lévő törvény esetében meglehetősen furcsa megállapítás.
     Lényegesen fontosabb azonban az a rendelkezés, amely lehetővé teszi a Médiatanács számára,– miközben sem nem tulajdonosa, még csak nem is részvényese a közszolgálati média-részvénytársaságoknak – hogy az Alap vezérigazgatójával történő konzultációt követően – a „gazdaságosság, a következő évi költségvetési tervezés és e törvény 83. §-ában meghatározott közszolgálati célok érvényesülésének szempontjait figyelembe véve” – évente felülvizsgálhassa a közszolgálati médiaszolgáltatások rendszerét, és dönthessen arról, hogy „a közszolgálati médiaszolgáltatók számára fenntartja-e addigi médiaszolgáltatásaikat vagy megváltoztatja azok rendszerét.” A törvény a döntésben mindössze annyiban korlátozza a Médiatanácsot, hogy kimondaná: legalább egy televíziós és legalább egy rádiós közszolgálati médiaszolgáltatást fenn kell tartani. A Médiatanács hatásköre ezáltal hihetetlenül kibővül, döntése olyan téren hat, ahol eddig a törvényi rendelkezések jelentettek elvi garanciát. Ugyanakkor döntésének a médiapiac egészére jelentős piac-befolyásoló hatása is van, amit csak fokoz, hogy a kereskedelmi frekvenciák pályázatok során is meghatározóvá vált. Mindemellett egyben komoly hatáskörökkel bíró hatóság is, amely a teljes médiarendszer – közte az éppenséggel általa felügyelt Alap által meghatározott közszolgálati médiaszolgáltatás – felügyeletét is ellátja. Ez a hatáskör-halmozódás példátlan, hatása a magyar médiarendszerre most még felmérhetetlen.

Médiatanács tagjainak „kártalanítása”
    A törvényjavaslat 63.§ (37) bekezdéséhez fűzött indokolás szerint az Mttv. az Elnök illetve az elnökhelyettes, valamint a Médiatanács elnöke és tagjai esetében összeférhetetlenségi szabályként egy év foglalkoztatási tilalmat állapít meg jogviszonyuk megszűnése esetére, azonban az ezzel kapcsolatos „kártalanításról” nem rendelkezik.
    Az elfogadott törvény ezért a 64.§ (44) bekezdésében az NMHH elnökének és elnökhelyettesének, valamint a Médiatanács elnökének és tagjainak esetében a megbízatás megszűnésével egyidejűleg a megelőző 12 havi nettó – azaz személyi jövedelemadóval csökkentett – jövedelmüknek megfelelő mértékű kártalanítást biztosít. Ez a Hatóság elnöke részére – mivel ő a Médiatanács elnökeként is kap tiszteletdíjat – mind a két tisztség után jár. A másutt „kárátalány”-nak is nevezett összegről kimondja, hogy az „a károk megtérülése körében adómentes”.  Ez egyébként nem csak a kilenc éves megbízatási idő lejárta esetén, hanem a megbízatás megszűnése valamennyi esetében jár az érintetteknek, függetlenül attól, hogy saját hibájukból vagy attól függetlenül szűnt meg a megbízatás.
     A módosítás egyébként még jobban „bebetonozza” a Hatóság elnökét és a Médiatanács tagjait: amíg az Országgyűlés helyettük újat nem választ, megbízatásuk a kilenc éves ciklus lejárta ellenére sem szűnik meg.

Az Alap státusának újabb változása
     A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap az éppen egy éve tartó „lopakodó átalakulás” következtében fokozatosan, több részletben nyeri el valódi arculatát. A médiatörvények sehol sem tartalmazták azt a feladat- és munkaerő-koncentrálást, amely az Alapban 2011. januárjában létrejött. Egy halvány utalás volt az Mttv-ben arra, miszerint az Alap nem csak támogatja a közszolgálati médiaszolgáltatókat, hanem egyes feladatokat el is végez helyettük. A közszolgálati médiaszolgáltatók vagyonát átadta számukra az Országgyűlés, a munkavállalók túlnyomó részét – anélkül, hogy erre bármilyen jogszabály kötelezte volna őket, vagy a médiarendszer ilyen átalakítását előrevetítette volna – egy egyszerű döntéssel átadták a részvénytársaságok. Az Alap média-holding-szerű működése most kiteljesedett a törvényjavaslat elfogadásával.
     Az Alap státusa a jelenlegi meghatározás szerint „vagyonkezelő és pénzalap” (Mttv. 136.§ (1) bek.). A módosító törvény 64.§ (49) bekezdésében az Mttv. 136.§ (6) bekezdésére vonatkozó módosítás szerint az Alap egyben gazdálkodó szervezetnek is minősül – anélkül, hogy meg kellene felelnie a gazdasági társaságokról szóló törvény szabályainak, anélkül, hogy akár a Cégbíróság, akár az ügyészség törvényességi felügyeletet gyakorolhatna felette. Jogosulttá vált a Médiatanács hozzájárulásával a közszolgálati hozzájárulásból származó bevételeinek engedményezésére is – amely bevételek egyébként a közszolgálati médiaszolgáltatás céljait szolgálják. Ugyanakkor a törvény szerint nem érvényesek az állami vagyon kezelésére vonatkozó általános szabályok az Alap által tulajdonolt, a részvénytársaságoktól hozzá került állami vagyon (azaz a Magyar Rádió, Magyar Televízió, Duna Televízió és az MTI ingatlanai, jogai és teljes vagyona) hasznosítására, de még annak megterhelésére sem. 
     A közszolgálati médiaszolgáltatók a módosítás előtti Mttv. szerint – de már a korábbi médiatörvény szerint is – vállalkozási tevékenységet is folytathattak, úgy, hogy annak eredményét közszolgálati céljaik elérésére fordították. A módosító törvény 64.§ (42) bekezdése ezt a minimális önállóságot is megszünteti. Kimondja, hogy ezt a vállalkozási tevékenység folytatásához való jogot – „tekintettel az Alapnak a közszolgálati média támogatása érdekében végzett tevékenységére, a közszolgálati médiaszolgáltató bármiféle ellenérték nélkül” – a közszolgálati médiaszolgáltató „átengedheti” az Alap részére. Azt is kimondja, hogy az Alap az ebből eredő bevételeit csak a közszolgálati médiaszolgáltatók céljainak elérésére használhatja fel – azt már én teszem hozzá, hogy nem feltétlenül abban az arányban és oda visszaosztva, ahogyan és ahonnan a jogot megkapta.
    Az Alap vezetőinek és felügyelő bizottságának a kinevezője, visszahívója, díjazásának megállapítója a Hatóság miniszterelnök által kinevezett elnöke egyszemélyben . A magyar médiarendszerben talán a legközvetlenebbül az Alap tekintetében vezethető le a kormányzati befolyás lehetősége. Az Alap a közszolgálati médiaszolgáltatók szinte már valamennyi funkcióját magába olvasztotta – az azok függetlenségét biztosító garanciák, a még oly gyenge társadalmi felügyelet, a kuratóriumban akár csak kisebbségben is lévő ellenzéki jelölésű tagok részvétele nélkül. Az átalakulás még nem ért véget – és a jövőben már a módosult Mttv. szerint sem a törvénytől, hanem a Médiatanács döntésétől függ a sorsa.

2011. július 19. – kihirdetett törvény (MK 85/2011)

Ha a fenti Jogfigyeléssel kapcsolatban további ismertetést, elemzést, szakvéleményt vagy előadást szeretne, kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot a tartalom@mediajogfigyelo.hu címen. Kérdését, észrevételét a Médiajogfigyelő hivatalos Facebook oldalára várjuk.