Jogfigyelés - Javaslatok, tervezetek

2011. november 19.

Egyes törvények Alaptörvénnyel összefüggő módosításáról (az Smtv. módosítása)

A 2012. január 1-én hatályba lépő Alaptörvény nem csak tartalmi változásokat hoz, hanem az elnevezések módosulása miatt átírja a jogszabályok jelentős részét is. A Kormány salátatörvény formájában nyújtotta be a T/5001. sz. törvényjavaslatot, mely az Alaptörvény hatálybalépéséből következő, javarészt technikai változtatásokat tartalmaz. Ez a törvényjavaslat érinti a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) rendelkezéseit is. A 195. alcímben szereplő módosítás tartalmilag három részből áll.
„Pontosítások”
A T/5001. sz. törvényjavaslat 247.§ (1) bekezdése az Smtv. 1.§-ban szereplő meghatározásokat „pontosítja”, meghatározva ezzel nemcsak az Smtv, hanem a médiaszolgáltatásokról és tömegkommunikációról szóló 2011. évi CLXXXV. törvény (Mttv.) alapfogalmainak tartalmát is.
A módosítani kívánt Smtv. 1.§-a első ránézésre ugyanúgy 12 pontból áll, mint az eredeti. A régi és az új megfogalmazások vagy szó szerint, vagy lényegét tekintve megegyeznek egymással, az új terminológia talán valamivel áttekinthetőbb, de annyival nem pontosabb, hogy indokolja, miért kellett megint hozzányúlni a még csak 11 hónapja hatályba lépett, ám azóta már háromszor módosított Smtv. alap-rendelkezéseihez. Egy helyen ráadásul kissé kevésbé informatív az új szöveg, mint a régi: a kereskedelmi közlemény meghatározásánál a hatályos 9. pont némi támpontot is ad, amikor példálózva felsorolja, hogy többek között kereskedelmi közleménynek számít a reklám, a támogatást nyújtó nevének, védjegyének, arculatának vagy termékének megjelenítése, a televíziós vásárlás és a termékmegjelenítés is. Az új 2. pont már csak tartalmilag határozza meg a kereskedelmi közleményt, példákat nem sorol fel.
Nagyobb baj ennél, hogy az év végi törvényhozási hajrában egy kínos hiba is becsúszott. Addig kevergették a régi meghatározások sorrendjét, míg egyszerűen kimaradt belőle a „Támogatás” fogalma (hatályos 12. pont). A kihagyás nyilván nem szándékos, mert a javasolt új 1.§ is ugyanúgy 12 pontból áll, mint a régi: viszont hiányzik belőle a 9. pont (a 8. pont után közvetlenül a 10. következik). Feltehetően ide szánták a támogatás meghatározását. Ha változatlanul fogadják el a javaslatot, a jövőben egyszerűen nem lesz meghatározva a szponzorálás fogalma.
A „pontosítás” egyébként ezen túl semmi lényegi változást nem hoz, csak arra jó, hogy – mint minden túl gyakori módosítás – tovább erodálja a jogszabályt.
 
Sarkalatosság
A 247.§ (2) bekezdése kiegészíti az Smtv-t azzal, hogy felsorolja az Alaptörvény szerint sarkalatosnak minősülő rendelkezéseket. Figyelemre méltó, hogy az előterjesztő saját meghatározása szerint sem számít sarkalatosnak az Smtv. 10-11.§-a, azaz a Közönség jogai alcím.
Az Alaptörvény T) cikk (4) bekezdése szerint a sarkalatos törvény olyan törvény, amelynek elfogadásához és módosításához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
Az Alaptörvény valóban nem tartalmazza, hogy a közönség jogait – az Smtv. 10.§ szerinti megfelelő tájékoztatáshoz való jogot, a médiarendszer egészének hiteles, gyors, pontos tájékoztatási kötelezettségét – illetőleg az Smtv. 11.§-ban szereplő, a közszolgálati médiaszolgáltatás működését kimondó és céljait felsoroló – törvényeknek sarkalatosnak kellene lenniük.
Ugyancsak nincs az Alaptörvényben utalás a közszolgálati médiaszolgáltatókra. Ennek alapján az előterjesztő joggal gondolja úgy, hogy ezeket formailag ne minősítse sarkalatosnak.
Ebből persze az is következik, hogy „feles” törvény is elég arra, hogy megszüntesse a közszolgálati médiaszolgáltatás kötelezettségét, vagy annak a céljait másként határozza meg, mint ahogyan az most az Smtv-ben szerepel („A Magyar Köztársaságban közszolgálati médiaszolgáltatás működik a nemzeti önazonosság és az európai identitás, a nemzeti, családi, etnikai, vallási közösségek megőrzése és megerősítése, a magyar és a kisebbségi nyelvek és kultúra ápolása, gazdagítása, az állampolgárok tájékozódási és kulturális igényeinek kielégítése céljából.”)
Az Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdése azt tartalmazza, hogy a „sajtószabadságra, valamint a médiaszolgáltatások, a sajtótermékek és a hírközlési piac felügyeletét ellátó szervre vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg”.
Az előterjesztő logikája nyilván az volt, hogy a sajtószabadságra vonatkozó részletes szabályok magukba foglalják a sajtószabadság korlátait is, ebbe azonban a szerinte a közönség jogai nem férnek bele.
 
Technikai átnevezések
A 248.§ a technikai átnevezéseket tartalmazza: „Magyar Köztársaság” helyett ezentúl a „Magyarország” elnevezés szerepel az Smtv-ben. A technikai átnevezések körében sikerült egy érdemi – most még felbecsülhetetlen jelentőségű – változtatást javasolni.
Az Smtv. 16.§-a azt tartalmazza, hogy „a médiatartalom-szolgáltató köteles tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, tevékenysége során nem sértheti az emberi jogokat.”
Belátható, hogy „alkotmányos” helyett „alaptörvényes”-t nem írhattak, de lehetett volna másként is fogalmazni: pl. az „Alaptörvénynek megfelelő”, vagy az „Alaptörvényben meghatározott” rendjét. Azzal azonban, hogy az „alkotmányos” helyett egyszerűen „törvényes” rend tiszteletben tartását írják elő a médiatartalom-szolgáltató számára, hihetetlenül bizonytalanná teszik a médiatartalom-szolgáltatók (tehát mind a műsorszolgáltatók, mind a teljes nyomtatott és internetes sajtó) helyzetét. Természetesen mindenkinek be kell tartani a törvényeket, és az egyes törvények (kevés kivétellel) szankcionálják is a törvénysértést. Erre nézve kiépült intézményrendszer létezik.
A hatályos szöveg szerint az „alkotmányos rend” tiszteletben nem tartása adhat okot szankciókra, ami nyilván ritkán fordul elő és eléggé komoly sérelmet feltételez. Szokásos az is, hogy az alkotmányos rend konkrét sérelmét külön jogszabályok részletezzék illetve szankcionálják (pl. Ptk, Btk.)
Az Smtv. is törvény, annak betartását az Mttv. értelmében a Médiatanács kéri számon a médiatartalom-szolgáltatókon.
Az új meghatározás viszont azt jelenti, hogy a médiatartalom-szolgáltató bármilyen, a médiatartalom-szolgáltatás szempontjából irreleváns törvénysértése is egyben az Smtv. 16.§-nak a megsértését jelenti, okot és lehetőséget adva a Médiatanácsnak arra, hogy olyan esetekben is a szankciók bőséges tárházából válogatva sújtson le a médiatartalom-szolgáltatóra, amelyek nem tartoznak rá (pl. adó- vagy számviteli törvénysértés, stb.). Újabb fegyvert ad tehát ez az egyszerű szócsere az amúgy is túlhatalommal bíró testület kezébe.
Megjegyzem, hogy az Smtv. módosítását tartalmazó 195. alcímnek nincs külön indokolása – az előterjesztő teljesen technikainak gondolta a változásokat.
 
2011. november 19. – benyújtva az Országgyűlésnek