Jogfigyelés - Javaslatok, tervezetek

2012. május 10.

A médiaszolgáltatásokkal és a sajtótermékekkel összefüggő egyes törvények módosításáról

A határidő lejárta előtt mintegy három héttel nyújtotta be a Kormány az Országgyűlésnek a médiaszolgáltatásokkal és a sajtótermékekkel összefüggő egyes törvények módosítására irányuló T/7022. sz. törvényjavaslatot (Javaslat). A módosításokat az Alkotmánybíróság 165/2011. (XII. 20.) AB határozata tette szükségessé, amely az Smtv. egyes rendelkezéseit a kihirdetését követő naptól kezdődő illetve 2012. május 31-i hatállyal megsemmisítette. A Javaslat alapvetően az újságírói forrásvédelem, a médiatörvények sajtótermékekre kiterjedő hatálya valamint a Média- és Hírközlési Biztosra vonatkozó szabályok témakörét érinti.

Az újságírói források védelme
Az Alkotmánybíróság az Smtv. 6.§ (2) bekezdésének utolsó fordulatát a kihirdetését követő naptól megsemmisítette. Ez a rendelkezés korlátozta az újságírói források védelmét, mert csak az esetben tette lehetővé az információforrások titokban tartását a bírósági és hatósági eljárások során, ha „a számára átadott információ közzétételéhez közérdek fűződött”. Az AB azt is megállapítja, hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet keletkezett azzal, hogy az Országgyűlés nem teremtette meg azokat az eljárási garanciákat a jogrendben, amelyek a hatósági eljárásokban lehetővé teszik az információforrások védelméhez való jog gyakorlását, és egyben felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói kötelezettségének 2012. május 31. napjáig tegyen eleget.
A Javaslat eleget tesz az AB határozatában foglaltaknak. Az Smtv. módosuló 6.§-ában kimondja, hogy a médiatartalom-szolgáltató, valamint a vele munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy (azaz az újságíró) jogosult az információforrás kilétét a bírósági és hatósági eljárások során titokban tartani. Újdonság, hogy a jövőben nem csak a forrást lehetne titokban tartani, de meg lehetne tagadni bármely, az információforrás azonosítására esetlegesen alkalmas dokumentum, irat, tárgy vagy adathordozó átadását is.
A jelenlegi szabályok kimondják, hogy a titoktartás joga nem terjed ki a minősített adatot illetéktelenül átadó információforrás védelmére. Fontos változás, hogy ez a korlátozás az új szövegben már nem szerepel.
Ehhez kapcsolódóan módosulna a Polgári perrendtartás és a közigazgatási eljárásról szóló törvény is, melyekben rögzítenék a forrását védő újságíró jogát arra, hogy a tanúvallomást illetve dokumentumok, adathordozók átadását megtagadja. Ez a mentesség az annak alapjául szolgáló jogviszony megszűnése után is fennmaradna.
A büntetőeljárásról szóló törvény módosításából kiderül, hogy a jövőben a bíróság kizárólag büntető ügyben, és csak akkor kötelezhetné az újságírót az információforrás kiadására, ha három évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény felderítése érdekében az információt átadó személy kilétének ismerete nélkülözhetetlen, és az ettől várható bizonyíték mással nem pótolható.
Fontos garanciális elem, hogy ha a bíróság az információt átadó személy kilétének felfedésére kötelezi a médiaszolgáltatót vagy az újságírót, a kötelezés ellen fellebbezéssel élhet, melynek halasztó hatálya van, azaz annak elbírálásáig nem köteles a forrást felfedni.
 
A médiatörvények hatályának kiterjedése a sajtótermékekre
Az Alkotmánybíróság 2012. május 31-i hatállyal megsemmisítette az Smtv. azon rendelkezését is, mely a teljes törvény hatályát a médiaszolgáltatásokon túlmenően kiterjesztette a nyomtatott és internetes sajtótermékekre is.
A határozat ugyanakkor az indokolásában utalt rá, hogy a törvény egyes rendelkezései a sajtótermékek esetében is alkotmányosan alkalmazhatóak lehetnének. Ez előrevetítette a médiatörvények módosulását, amely a vizsgálat törvényjavaslatban meg is történt.
Az előterjesztő a módosítás során azt az utat választotta, hogy az Smtv. 2.§-át egy külön (1a) bekezdéssel egészítette ki, melyben felsorolta azokat a jogszabályhelyeket, amelyek kivételképpen nem alkalmazhatók a sajtótermékekre. Kimondta azt is, hogy a kivételek figyelembevételével a törvény többi része a sajtótermékekre is alkalmazandó.
Érdekes módon a módosításban kivételként említett jogszabályhelyek nem teljesen azonosak az AB által felsorolt jogszabályhelyekkel. Az AB
·        az emberi méltóságra [Smtv. 14. § (1) bekezdés],
·        a nyilatkozatot adó személy jogaira (Smtv. 15. §),
·        az emberi jogokra (Smtv. 16. § második fordulata), valamint
·        a magánélet védelmére (Smtv. 18. §)
alapított hatósági fellépés esetében mondta ki, hogy az a sajtószabadság szükségtelen, illetve aránytalan korlátozását valósítaná meg, ergo alkotmányellenes lenne.
A módosítás ezzel szemben a következő esetekben veszi ki a sajtóterméket az Smtv. hatálya alól:
·        a sajtó kötelezettségei (Smtv. 13.§)
·        emberi méltóságra vonatkozó szabályok (Smtv. 14.§ (1) bek)
·        pornográfia és erőszakos tartalom tilalma ill. feltétlen hozzáférési korlátozása (Smtv. 19.§ (1) (2) és (4) bekezdés),
·        egyes szponzorálási korlátozások (Smtv. 20.§ (8) bekezdésének második mondata és (9) bekezdése)
esetében.
A különbség egyrészről csak látszólagos – azoknál a szakaszoknál, amiket nem sorol fel a kivételnél a törvény, módosul a törvényszöveg úgy, hogy az ne mondjon ellent az AB határozatnak. Az Smtv. 13., 19. és 20.§-ára vonatkozó kivételek egyébként voltaképpen feleslegesek, mert a törvény megfogalmazásából eredően azok amúgy is csak csak rádiós illetve televíziós médiaszolgáltatásokra vonatkoznak.
Más részről viszont az előterjesztő mondhatni túlteljesítette az AB kívánalmait azzal, hogy a Javaslat
·         a 16.§-t úgy módosítaná, hogy nem csak a sajtótermékek, de a többi médiatartalom-szolgáltatás számára is elhagyná azt a korábbi követelményt, hogy ne sértsék az emberi jogokat,
·        a 18.§-t (magánélet védelme) pedig egész egyszerűen törölné a törvényből, azaz nem csak a sajtótermékekre nézve nem tartaná kötelezőnek ennek érvényesítését.
Újdonság még, hogy az Smtv. 13.§-ban foglalt követelmények (sajtó kötelezettségei) felügyelete az Mttv. módosulása következtében a jövőben nem tartozna a Médiatanács hatósági jogkörébe. 
Ez eddig rendben is volna – a magunk részéről üdvözöljük ezeket a sajtószabadság szempontjából kedvező lépéseket. Van azonban egy kivétel, ahol egy kicsit megszaladt az előterjesztő ceruzája, vagy inkább a radírja.
Az Smtv. 15.§-át (nyilatkozatot adó személy jogai) illető módosulásról van szó. Az AB azt mondta ki, hogy azért alkotmányellenes ennek a szakasznak a sajtótermékekre való alkalmazása, mert nincs indoka az olyan korlátozásnak, amely személyes érdekeltséghez kötött jogok megsértése és érvényesíthetősége esetén lehetővé teszi az állami közhatalom fellépését.
Az előterjesztő nem azt a megoldást választotta, hogy kivegye a sajtótermékeket a 15.§ hatálya alól, hanem átfogalmazta a teljes paragrafust, amely – mivel nem sorolta fel a kivételek között – ebben a formájában értelemszerűen vonatkozna a sajtótermékekre is.
Az átfogalmazott szöveg szerint
·        továbbra is tilos visszaélni a médiatartalom-szolgáltatónak adott, nyilvános közlésre szánt nyilatkozat közzétételébe történt beleegyezéssel, sőt, ezen túlmenően most már a médiatartalomban való szereplésbe való beleegyezéssel is tilos visszaélni,
·        kimondja a módosítás, hogy a hozzájárulás visszavonása ellenére történt, jó hírnévre vagy becsületre sérelmes közlés esetén a vonatkozó polgári jogi és büntetőjogi szabályokat kell alkalmazni,
·        rögzíti, hogy a médiatartalom-szolgáltató nem köthet médiatartalomban szereplő személlyel olyan megállapodást, amely a megállapodás tárgykörén belül korlátozza a médiatartalomban szereplő személynek a jó hírnevéhez, becsületéhez vagy magánéletéhez fűződő jogainak érvényesíthetőségét, illetve a nyilatkozat vagy szereplés visszavonásához fűződő, (1) és (2) bekezdés szerinti jogait, az ilyen szerződéses kikötés semmis,
·        ugyanakkor törlésre kerülnek a hatályos szövegből a nyilatkozat jogkövetkezmények nélküli visszavonásának szabályai illetve feltételei.
A 15.§ szövegének ilyetén megváltozása az AB szándékán kívüli eredményre vezetne, mert egy olyan jelentős tartalmi változással is járna, amelyről egyáltalán nem volt szó az AB határozatban.
A hatályos Smtv., amikor a nyilatkozat visszavonásának szabályait részletezi, egyben korlátozza is a visszavonási jogot. A hatályos szöveg azt mondja, hogy ha a médiatartalom-szolgáltató visszaélne a nyilatkozat közzétételébe való beleegyezéssel, a nyilatkozó részéről a nyilatkozat jogkövetkezmények nélkül visszavonható, bizonyos nemleges feltételek fennállása esetén. Ezek a nemleges feltételek a következők:
·        maga a nyilatkozat nincs összefüggésben helyi, országos vagy európai közéleti eseménnyel,
·        a nyilatkozat nem Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró valamely eseménnyel kapcsolatos, vagy
·        a nyilatkozatot nem hivatalos vagy közfeladatot ellátó személy, vagy politikai közszereplő közmegbízatása ellátásával összefüggésben tette.
Még ha ezek a nemleges feltételek fenn is állnának, abban az esetben is csak akkor lehetne nyilatkozatot visszavonni, ha a visszavonás a közzétételt megelőzően kellő időben történik, és így nem okoz a médiatartalom-szolgáltató számára aránytalan sérelmet.
A módosuló szabályok – mivel a fenti nemleges feltételek kikerülnek a törvény szövegéből – elfogadásuk esetén lehetővé tennék ezentúl bármilyen jelentős közügyben, bármely közfeladatot ellátó személy vagy politikai közszereplő számára, hogy korlátozás nélkül, akár az utolsó pillanatban is visszavonhassa a nyilatkozatát – sőt, egyáltalán a szereplését –, még akkor is, ha a visszavonás a médiatartalom-szolgáltató számára aránytalan sérelmet okozna.
Ez is elfogadható volna, ha valóban csak akkor lenne visszavonható közéleti, nagy jelentőségű ügyben ill.  politikus vagy közszereplő részéről a nyilatkozat, ha a médiatartalom-szolgáltató azt érdemben megváltoztatta vagy eltorzította (ahogyan erre a 15.§ (2) bekezdése utal). De a 15.§ módosuló (3) bekezdéséből az derül ki, hogy nem csak a (2) bekezdés szerinti durva eljárás (nyilatkozat érdemben megváltoztatása vagy eltorzítása) esetén, hanem az (1) bekezdésben foglaltakra hivatkozva akkor is vissza lehet vonni a nyilatkozatot vagy a szereplést, ha az érintett nyilatkozó vagy szereplő beleegyezésével a médiatartalom-szolgáltató „visszaélt”. A „visszaélés” kifejezés így önmagában olyan tág fogalom, hogy csak az a nyilatkozatát visszavonni kívánó nem él vele (vissza), aki nem akar.
Még egy érdekes lehetőséget felvethet a módosuló szöveg. A hatályos szabályok szerint csak a nyilatkozatot adónak kell kérésére megmutatni a nyilatkozatot, most a „médiatartalomban szereplő személy” kérésére is, aki szintén jogosult a szereplését visszavonni visszaélésre vagy a nyilatkozat megváltoztatására ill. eltorzítására hivatkozva. Ezt még akkor is megtehetné, ha pl. maga a nyilatkozó nem hivatkozna arra, hogy a nyilatkozatát megváltoztatták vagy eltorzították volna, és fenntartaná hozzájárulását a nyilatkozat közzétételéhez. A Javaslat elnagyolt megfogalmazásából következő lehetőségek megoldhatatlan feladat elé állítanák a szerkesztőt pl. egy többszereplős kerekasztal-beszélgetés esetén.
A módosuló szöveg azt is nyomatékosítja, hogy a hozzájárulás visszavonása ellenére történt, jó hírnévre vagy becsületre sérelmes közlés esetén a vonatkozó polgári jogi és büntetőjogi szabályokat kell alkalmazni.
A nyilatkozat illetve szereplés visszavonási jogának kitágítása – hogy úgy mondjam – puhára párnázza a médiaszereplések rázós szekerét a közéleti szereplők számára, ám ezáltal sérül a közönség tájékozódáshoz fűződő joga is.
Ide tartozik még, hogy a módosítás az Mttv.-ben kiveszi a Médiatanács hatósági jogköréből az Smtv. 15.§-ban foglalt követelmények (nyilatkozatot adó személy jogai) felügyeletét – a tág fogalmak értelmezése és a vitás kérdések eldöntése tehát a bíróságra marad.
 
Média és hírközlési biztos
Az Alkotmánybíróság megállapította az Mttv-nek a Média- és Hírközlési Biztosra (a továbbiakban: Biztos) vonatkozó rendelkezései alkotmányellenességét, arra hivatkozva, hogy a Biztos kvázi hatósági jogkörei a médiaszolgáltatások és a sajtótermékek területén mély beavatkozást jelentenek a médiatartalom-szolgáltatók tevékenységébe, ez pedig a sajtószabadság szükségtelen korlátozásának minősül.
A Javaslat újraszabályozza a Biztos jogkörét. Azt a technikát alkalmazza, hogy egyes közös szabályok előírása mellett különválasztja és eltérően szabályozza a Biztos eljárását egyrészt az elektronikus hírközlési szolgáltatásokra, másrészt a médiaszolgáltatásokra, illetve a sajtótermékekre vonatkozó panaszok esetén. Kimondja, hogy a Biztos hatósági eszközöket csak az elektronikus hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó panaszok esetében alkalmazhat, és megszünteti azt a lehetőséget, hogy a Biztos panasz hiányában hivatalból is eljárást indíthasson.
Az elektronikus hírközlési szolgáltatásokkal kapcsolatos panaszok esetében a Biztos eljárása megegyezik a hatályos szabályokkal.
Ami a médiaszolgáltatásokra, illetve sajtótermékekre vonatkozó, a nézők, hallgatók, olvasók részéről érkezett panaszokat illeti, azok esetére a Javaslat a Biztos számára egy meglehetősen felesleges "alibi-eljárást" dolgoz ki. Eszerint ha a panasszal érintett érdeksérelem a nézők, hallgatók, olvasók jelentős részét érinti, akkor a Biztos „szóban vagy írásban” egyeztetési eljárást folytat le az érdeksérelemre vonatkozóan a médiatartalom-szolgáltatók szakmai, érdek-képviseleti vagy önszabályozó szervezeteivel (ha az érdeksérelem nem érinti a nézők, hallgatók, olvasók jelentős részét, a Biztos nem jár el). Érdekes módon ebben az eljárásban maga a panasszal érintett médiatartalom-szolgáltató nem szerepel félként, viszont számára biztosítani kell annak a lehetőségét, hogy az álláspontját az egyeztetési eljárás minden szakaszában kifejthesse.
A Biztos az egyeztetési eljárás során a panasz orvoslása érdekében javaslatot dolgoz ki, melyet egyeztet a szakmai szervezetekkel, a panaszossal és a médiatartalom-szolgáltatóval.
A Biztos az egyeztetési eljárás eredményéről jelentést készít, melyet a szakmai szervezeteknek megküld. A jelentésben a Biztos az érdeksérelem körülményei mellett részletesen feltárja a kidolgozott javaslatokat, illetve a médiatartalom-szolgáltatónak, valamint a szakmai szervezetek arra adott válaszát, észrevételeit. A Biztos a jelentését nem hozhatja nyilvánosságra.  Ennek a rendelkezésnek az az oka, hogy az AB a jelentés nyilvánosságát a sajtószabadság korlátjaként értékelte. Arról nem szól a Javaslat szövege, hogy a szakmai szervezetek nyilvánosságra hozhatják-e a Biztos jelentését.
A Biztos az általa lefolytatott eljárások tapasztalatairól, a javaslatok eredményességéről, jelentéseiről, javaslatairól negyedévente beszámolót készít a médiatartalom-szolgáltatókat érintő ügyek tekintetében a Médiatanácsnak. Ez a beszámoló csak a Biztos általános, az egyes médiatartalom-szolgáltatókra vonatkozó adatok nélküli tapasztalatait tartalmazhatja.
A Biztos eljárásának nem látom különösebb értelmét, de úgy tűnik, hogy  legalább nem is ártalmas a sajtószabadság számára.
Egyéb rendelkezések
Az AB felhívására tekintettel a Javaslat kiegészítené az Mttv. 155.§-át a médiatartalom-szolgáltatók adatszolgáltatási kötelezettségét illetően az információforrások és az ügyvédi titok védelmével kapcsolatosan.
Ennek értelmében bizonyítékként nem vizsgálható illetve nem használható fel olyan irat, eszköz, dokumentum, amely az ügyfél és jogi képviselője közötti kommunikáció során, illetve ilyen kommunikáció érdekében keletkezett vagy e kommunikáció során elhangzottakat rögzíti, feltéve mindegyik esetben, hogy az említett jelleg közvetlenül magából az iratból, eszközből, dokumentumból kitűnik.
További rendelkezésként az újságírói forrásvédelmet kifejezetten biztosítaná a Javaslat a médiahatósággal szemben is.
Mind az ügyvédi titok, mind az újságírói forrásvédelem garanciáját halasztó hatályú bírósági jogorvoslat jelentené.
 
2012. május 10. – benyújtott törvényjavaslat
Ha a fenti Jogfigyeléssel kapcsolatban további ismertetést, elemzést, szakvéleményt vagy előadást szeretne, kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot a tartalom@mediajogfigyelo.hu címen. Kérdését, észrevételét a Médiajogfigyelő hivatalos Facebook oldalára várjuk.