Jogfigyelés - Jogszabályi változások

2013. március 26.

A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény és a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény módosításáról

Március 25-én fogadta el – kis módosításokkal – az Országgyűlés a Kormánynak a médiatörvények újabb módosítására irányuló javaslatát. Az előterjesztő megfogalmazása szerint "Az Európa Tanács észrevételeiről a Kormánnyal folytatott egyeztetések eredményeként” a Javaslat tovább erősíti „a médiahatóság független feladatellátásának garanciáit". Már most látható, hogy a 2013. évi XXXIII. törvénnyel elfogadott változtatás – más rendelkezések érintetlenül hagyása mellett – nem lesz elegendő a kritikus hangok elhallgattatására.

Az ügy előzménye messzire nyúlik vissza. Az Európai Unió elnöke a médiaszabadság ügyének vizsgálatát az Európa Tanács hatáskörébe utalta, mivel a véleményszabadságra vonatkozó, az Emberi Jogok Európai Egyezményén alapuló hatályos sztenderdeket Magyarországra is – mint az EU tagállamára és az Európa Tanács tagjára – alkalmazni kell. 

Az Európa Tanács el is végezte a magyar médiatörvények szakértői vizsgálatát 2012-ben, és levélben hívta fel a Kormányt a változtatások megtételére. 

Az ezt követő és alapvetően az Alkotmánybíróság döntése alapján szükségessé vált átfogó médiatörvény-módosítás azonban csak rész-területeken hozott változásokat.

Úgy tűnt, hogy további változások egyelőre nem várhatóak. Meglepetést keltett ehhez képest az Európa Tanács főtitkárának sajtótájékoztatója, amely alapján – habár az ott elhangzottakat különböző politikai erők különbözőképpen interpretálták – újabb médiatörvény-módosítás ígérete körvonalazódott. 

A február 15-én benyújtott T/10051. számú törvényjavaslat magában foglalta azt a két változtatást, melyet Thorbjørn Jagland, az Európa Tanács főtitkára a sajtótájékoztatóján is kiemelt: a Médiatanács elnökére és a hírszolgáltatás tartalmi követelményeit illető új szabályokat javasolt. Ezen túlmenően azonban tartalmazott egy technikailag szükséges, egy megindokolt és egy olyan témájú módosítást is, melynek semmiféle indokát nem adta az előterjesztő.

Tovább borzolta a kedélyeket, hogy a javaslat a parlamenti tárgyalás során is változott. Elfogadták és beépítették a szövegbe Cser-Palkovics András kapcsolódó módosítóját, amely az NMHH elnök és a Médiatanács elnöke esetében elegendőnek talál az eredetileg javasolt tíz év helyett ötéves, a médiaszolgáltatások vagy a sajtótermékek hatósági felügyeletével vagy a hírközlési hatósági felügyelettel összefüggő gyakorlatot. Azt a javaslatát, amely az újraválaszthatóság tilalmát az NMHH elnökével szemben nem alkalmazta volna, a képviselő visszavonta. Meglepő módon ugyancsak elfogadták az MSZP egyik módosítóját, amely a javasolt lehetőség helyett kötelezettséggé tette a miniszterelnök számára, hogy az általa felkért szervezetekkel személyesen vagy általa kijelölt állami vezető útján közvetlen egyeztetést tartson az NMHH elnökének kinevezésre javasolása előtt.

Egy másik MSZP-s javaslatot, mely nem csak a Médiatanács elnökének, de tagjainak az újraválaszthatóságát is megtiltotta volna, első körben elvetették, ám egy ugyanolyan tartalmú, a kormány által benyújtott zárószavazás előtti módosító javaslatot elfogadtak.

Lássuk tehát, miként módosultak ez alkalommal a médiatörvények (összehasonlító táblázat itt található).

1.    Hírszolgáltatások tartalmi követelményei az Smtv-ben

Az első módosítás a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 13.§-át érinti (mely § felügyelete egyébként a legutóbbi törvénymódosítás értelmében már nem is tartozik a Médiatanács hatósági jogkörébe). 

A korábbi törvényszöveg azt mondta ki, hogy a tájékoztatási tevékenységet végző lineáris rádiók és televíziók kötelesek a közérdeklődésre számot tartó helyi, országos, nemzeti és európai, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről, vitatott kérdésekről az általuk közzétett tájékoztató, illetve híreket szolgáltató műsorszámokban sokoldalúan, tényszerűen, időszerűen, tárgyilagosan és kiegyensúlyozottan tájékoztatni. A módosítás eredményeként az öt bizonytalan tartalmú jelző helyett csak egy maradt: a “kiegyensúlyozottan”. 

Véleményünk szerint ez talán nem a legjobb választás volt... bár tény, hogy ebben a kérdésben komoly hatósági és bírósági joggyakorlat áll rendelkezésre. Éppenséggel a kiegyensúlyozottság fogalma okozta ugyanis eddig is a legtöbb problémát. Hol úgy értelmezték, hogy a híradások során akár százalékos mértékben is le kell képezni a pártok politikai (vagy parlamenti) támogatottságát, hol úgy, hogy egy műsoron belül is szükséges minden esetben mintegy “ellensúlyt” képezni, ha másnak nem, a riporternek. Különösen az ún. “elmaradt híradás” esete ellentmondásos: “az elmaradt tájékoztatás kifogásolása tulajdonképpen a műsorok szerkesztésére irányuló szándék, beleszólás a programok összeállításába.” (Bencsik Márta írása a Mérték oldalán)


2.    Az NMHH vezetőire illetve a Médiatanács elnökére és tagjaira vonatkozó kinevezési-választási szabályok változtatása az Mttv-ben

A magyar médiarendszer átalakításának legneuralgikusabb pontja a hatalmi piramis létrejötte, melynek élén a Médiatanács áll, amelynek elnöki tisztségére csak a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) miniszterelnök által kinevezett elnöke válhat jelöltté. Köztudomású, hogy a Médiatanács tagjait is egyedül a kormánypártok által jelölt személyek közül választotta meg a Parlament. Mindamellett a Médiatanács jelentős túlhatalommal is bír. A médiatörvények szabályozói (rendeletalkotás, ajánlások), valamint hatósági felügyeleti jogkört is biztosítanak a Médiatanács számára, de hozzá telepítették a frekvencia-pályázatok, a médiaszolgáltatási szerződések ügyét, a regisztrációs ügyeket stb., sőt, egyben közvetetten az általa felügyelt piac egyik jelentős szereplőjévé is tették.

A közvetlenül az NMHH költségvetésébe tartozó, az NMHH elnöke által kinevezett és munkaügyileg-anyagilag tőle függő vezetőkkel és felügyelő bizottsággal működő Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) megkapta az összes közszolgálati médiaszolgáltató vagyonát, és magához vonta azoknak szinte valamennyi dolgozóját. A közszolgálati médiaszolgáltatók függetlensége gyakorlatilag megszűnt, a tartalomelőállítást az MTVA végzi. Ugyanez a MTVA gyakorlatilag magába olvasztotta a Magyar Távirati Irodát, és azáltal, hogy a hírügynökségi híreket ingyenesen adja, versenytárs nélkül árasztja el a magyar médiát híreivel, a közéleti-politikai hírek esetében a gyakorlatban szinte hírmonopóliumot valósítva meg. A voltaképpeni közszolgálati médiaszolgáltató részvénytársaságok és az MTI létszáma 49 főre csökkent (50 főtől már kötelező a dolgozói érdekképviselet, az Üzemi Tanács megválasztása). Ezeket a szellem-részvénytársaságokat tulajdonolja és felügyeli a Közszolgálati Közalapítvány, amelyben mutatóban találunk ellenzéki jelölési tagot, és ezek társadalmi felügyeletét látja el a Közszolgálati Testület, miközben a tartalomelőállítás az MTVA-n belül történik, beleértve a műsorszerkezet megállapítását is. Nem véletlen, hogy ezekről a Patomkin-intézményekről eddig nem hallottunk semmi érdemlegeset – nem is csinálnak, mert nem csinálhatnak semmi érdemlegeset.

Az NMHH illetve a Médiatanács és annak elnöke esetében tehát nem egyszerűen egy autonóm államigazgatási hatóságról van szó, hanem annál jóval többről.

Már csak ezért is óriási jelentősége van annak, hogy  a médiaszabályozás rendelkezéseinek megtartása felett őrködő Médiatanács jelölési-választási szabályai, a médiafelügyeleti rendszer szervezete és hatáskörei miként alakulnak. A piramis csúcsán álló NMHH-elnök illetve a Médiatanács kinevezési-választási szisztémája továbbra is akadálytalan kormányzati befolyásolást tesz lehetővé a teljes médiarendszer felett. Nem véletlenül igényelt tehát az Európa Tanács változtatásokat ebben a rendszerben.

Az elfogadott törvény néhány ponton enged az eddigi szabályokból:

1. az NMHH elnökét a jövőben nem a miniszterelnök, hanem annak javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki, illetve menti fel,

2. a miniszterelnök a Közszolgálati Testület, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács, valamint a hírközlési szolgáltatók, a médiatartalom-szolgáltatók, a műsorterjesztők és az újságírók országos működési területű, legalább öt éve működő szakmai, érdekképviseleti és önszabályozó szervezetei általa kikért javaslatainak megfontolását követően teszi meg saját javaslatát a köztársasági elnöknek,

3. változnak a kinevezés ill. médiatanácsi elnöki jelölés előfeltételei: a törvény ezentúl nem csupán bármilyen felsőfokú, hanem jogi, közgazdasági vagy társadalomtudományi végzettséget ír elő számára, nem három, hanem öt éves, és kifejezetten médiafelügyeleti illetve hírközlési hatósági felügyelettel összefüggő gyakorlatot követel meg, vagy média-tárgykörben Magyarországon elismert tudományos fokozatot illetve tízéves felsőoktatási oktatói gyakorlatot,

4. kimondja, hogy a Médiatanács elnöke és tagjai nem választhatók újra.

Nem nyúlt a törvénymódosítás a Médiatanács tagjainak jelölési szabályaihoz, amelyek most kétharmados parlamenti többség esetén lehetővé teszik a kormánypártok számára, hogy az ellenzék közreműködése nélkül jelöljék a Médiatanács tagjait.

Ugyancsak változatlanul maradt az a legutóbb a médiatörvénybe került rendelkezés, amely lehetővé teszi a Médiatanács elnöke számára a kilenc éves mandátuma lejártát követően is, hogy mandátumát határozatlan időre megtartsa, amennyiben az újonnan kinevezett NMHH elnököt a parlament kétharmaddal nem választja meg a Médiatanács elnökének. Ilyenkor a változatlanul maradt szabályok értelmében az NHMM elnök megbízatása is megszűnik, és hatásköreit a Médiatanács hivatalban maradt elnöke gyakorolja, míg nem sikerülne olyan NMHH elnököt kinevezni, akit aztán egy kétharmad médiatanácsi elnöknek is megválaszt. 

A törvény kimondja azt is, hogy az új szabályok nem érintik az NMHH elnök illetve Médiatanács elnökének és tagjainak mandátumát.

A módosítások tehát fikarcnyit sem változtatnak a jelenlegi helyzeten, és továbbra is lehetővé teszik a jelenlegi személyi garnitúra illetve jelenleg kormányzó erők számára, hogy akár csak túlélésük érdekében is blokkolják a mandátumuk lejárta után az új és talán már szakmaibb alapon választható szereplők megjelenését a változatlanul és indokolatlanul túlzott hatalommal bíró médiahatóságban.

3.    Technikai módosítás

A technikai módosítás a törvény 8.§ a) pontjában az Mttv. 76.§ (2) bekezdés b) pontját érinti, ahol eddig  „az (1)-(3)” szövegrész előtt nem tüntették fel, hogy azok valójában a 75.§ (1)-(3) bekezdéseire utalnak. Ezek a törvényhelyek a műsorterjesztőket terhelő szerződéskötési kötelezettségeket taglalják, valóban és értelemszerűen csak technikai kiegészítésről van szó.

4.    Magyar mű fogalma

Az elfogadott törvény a magyar mű fogalmát két ponton érinti. Egyik az instrumentális zenei műsorszám, amely esetében a jövőben nem kívánja meg, hogy az „elsősorban szerzője vagy előadója révén” képezze a magyar vagy Magyarország által elismert valamely nemzetiség Magyarországhoz kapcsolódó kultúrájának részét, tehát az idézőjelbe tett szövegrészt elhagyja az Mttv. 203.§ 37. pontjának e) alpontjából.

A másik változtatás, hogy elmarad az Mttv. 203.§ 37. pontjának f) alpontja, mely szerint magyar mű „azon filmalkotás, amely a mozgóképről szóló törvény értelmében magyarnak minősül”.

Nem segített a változtatás azon az időközben felmerült problémán, hogy miért is nem számít magyar műnek az a dal, amelynek pl. a zeneszerzője, szövegírója, előadója is magyar, ám – mivel a jazz nyelve hagyományosan angol – angolul énekelik. Erre vonatkozóan Karácsony Gergely nyújtott be módosítót, de azt elvetették.

5.    Smtv. 15.§-ára vonatkozó hatósági eljárás lehetőségének változása az Mttv-ben

A törvényjavaslat indokolásából nem derült ki, hogy miért kívánja megváltoztatni az Smtv. 15.§-ára vonatkozó Mttv-beli szabályozást az előterjesztő.

Az Smtv. 15.§-a azt mondja ki, hogy tilos visszaélni a médiatartalom-szolgáltatónak adott, nyilvános közlésre szánt nyilatkozat közzétételébe vagy a médiatartalomban való szereplésbe történt beleegyezéssel. Ide tartozhat pl. egy visszavont/letiltott interjú megjelentetése.

Azt is tartalmazza a 15.§, hogy a médiatartalom-szolgáltató köteles a nyilvános közlés céljából készített nyilatkozatot a nyilatkozatot adó vagy a médiatartalomban szereplő személynek - annak kérésére - a közzétételt megelőzően megmutatni; az nem közölhető, ha a közzétételhez az érintett azért nem járul hozzá, mert azt a médiatartalom-szolgáltató érdemben megváltoztatta vagy eltorzította, és ez a nyilatkozatot adó vagy a médiatartalomban szereplő számára sérelmes. Ezeken túlmenően taglalja a nyilatkozat vagy szereplés visszavonásának eseteit, és a médiatartalom-szolgáltató által a benne szereplő személlyel köthető megállapodás korlátait, kimondva, hogy az e korlátokba-tilalmakba ütköző szerződés semmis.

Az Mttv. 149.§ (6) bekezdése jelenleg az Smtv. 14-20.§-ai vonatkozásában – tehát a 15.§ vonatkozásában is – időben korlátozza a médiahatóság eljárásindítási jogát, mert azt mondja ki, hogy e paragrafusok megsértésével kapcsolatban a médiahatóság hivatalból csak a médiatartalom közzétételétől vagy - folyamatos közzététel esetén - első közzétételétől számított egy éven belül indíthatja meg a hatósági eljárást.

A törvénymódosítás az előbb említett paragrafusok közül kivette az Smtv. 15.§-át. Ez azt jelenti, hogy a médiahatóság időben korlátlanul, az egy évet megelőző időszakra nézve is megindíthatja a hatósági eljárást az Smtv. 15.§-ában szereplő ügyekkel kapcsolatban, és ezekben az eljárásokban alkalmazhatja az Mttv. valamennyi szankcióját.

Ugyancsak kiveszi az Smtv. 15.§-át a törvény azok közül az ügyek közül, amelyek vonatkozásában nyomtatott sajtótermék, internetes sajtótermék vagy lekérhető szolgáltatás esetében társszabályozásnak lenne helye, azaz az ezekkel az ügyekkel kapcsolatos panaszok esetén a hatósági eljárást megelőzően (illetve helyett) a médiahatósággal kötött szerződés alapján az önszabályozó szervezetek járhatnának el. (Mttv. 192.§ (2) bekezdés módosítása)

Mint említettem, az előterjesztő nem adja indokát annak, hogy miért akarja a hatóság mellőzni a társszabályozást az Smtv. 15.§ vonatkozásában, és miért akarja, hogy egy éven túli jogsértés esetében is fennmaradjon hivatalból (azaz erre irányuló kérelem nélküli) eljárásindítási joga.

Az azonban már bőven az alkotmányosság kérdését feszegeti, hogy az Mttv. 216.§ (4) bekezdésének módosításával egészen 2011. január 1-ig, azaz a médiatörvények hatálybalépéséig visszamegy a jogalkotó a hatósági eljárási lehetőséggel. A 2011. január 1-jén hatályba lépett Mttv. ugyanis a lekérhető médiaszolgáltatás és mind a nyomtatott, mind az internetes sajtótermék esetében kimondta, hogy az Smtv. 14-20.§-ának megsértése miatt „az e törvény szerinti hatósági eljárás csak 2011. július 1. után, ezen időpontot követően elkövetett jogsértés miatt indítható”. 

Az elfogadott törvény ezt a rendelkezést is úgy módosította, hogy kihagyta belőle az Smtv. 15.§-át. Ez azt jelenti, hogy hiába adott a törvény mentességet fél évig a lekérhető médiaszolgáltatások és a sajtótermékek vonatkozásában a hatósági eljárási lehetőség alól, a most módosított törvény visszamenőleg megteremti a lehetőséget a hatósági eljárásra, és ami ezzel járhat: a kiadó vagy a lekérhető médiaszolgáltató megbüntetésre.

2013. április 4. – kihirdetett törvény

 

Ha a fenti Jogfigyeléssel kapcsolatban további ismertetést, elemzést, szakvéleményt vagy előadást szeretne, kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot a tartalom@mediajogfigyelo.hu címen. Kérdését, észrevételét aMédiajogfigyelő hivatalos Facebook oldalára várjuk.