Jogfigyelés - Jogszabályi változások

A választási reklámok vagy hirdetések korlátozása nem újdonság – a jogalkotó egyszer már megpróbálkozott vele, amikor 2012. novemberében először fogadta el a választási eljárásról szóló T/8405. sz. törvényjavaslatot. Ekkor azonban Áder János köztársasági elnök az Alkotmánybírósághoz fordult, előzetes normakontrollt kérve.

Az Alkotmánybíróság osztotta a köztársasági elnök aggályait, és az elfogadott törvény több rendelkezéséről megállapította, hogy az Alaptörvénybe ütközik.

A választási kampányra vonatkozó szabályozással összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította: a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságának súlyosan aránytalan korlátozása, ezért alaptörvény-ellenes, hogy a törvény a kampányidőszakban kizárólag közszolgálati médiaszolgáltatásban engedi meg politikai reklámok közzétételét. Alaptörvény-ellenes továbbá, hogy a filmszínházakban tilos a politikai hirdetések közzététele a kampányidőszak alatt.

Az AB határozatát követően a törvényjavaslat elsőre elfogadott szövegét az Országgyűlés zárószavazás előtti módosító javaslatokkal módosította, majd a korrigált szöveget ismételten elfogadta.

A köztársasági elnök az így másodszorra elfogadott szöveget már aláírta és a választási eljárásról szóló törvényt (Ve.) a Magyar Közlönyben kihirdette.

Már most jelzem, hogy a választások előtt valószínűleg nem ez lesz a végső változat… az Európai Unió kritikáira reagálva ugyanis kormánypárti képviselők egy másik, folyamatban lévő törvényjavaslathoz már benyújtották az akkor még ki sem hirdetett választási törvény változtatására irányuló módosító indítványt, melynek értelmében az európai uniós választások idejére nem vonatkoznának egyes politikai reklámkorlátok… ez a módosítás azonban még tárgyalás alatt áll, ezért nem része a törvénynek.

Előrebocsátom azt is, hogy a választási kampányszabályok ugyanúgy vonatkoznak a helyi önkormányzati képviselői- illetve polgármesteri- valamint a nemzetiségi önkormányzati képviselői választások idejére is, mert a Ve. az ezekről szóló rendelkezéseknél visszautal az országgyűlési választások idején alkalmazandó szabályokra.

Lássuk tehát, milyen szabályokat illetve korlátozásokat tartalmaz az új törvény a politikai reklám területén a médiában.

 

A törvény különbséget tesz a két kiemelt kampányeszköz, a politikai reklám és a politikai hirdetés között. Ez a különbségtétel azonban nem tartalmi elhatároláson alapul: egyszerűen azt a politikai népszerűsítő médiatartalmat nevezi a törvény politikai reklámnak, amely műsorszámként médiaszolgáltatásban (legyen az lineáris vagy on-demand) jelenik meg, és azt nevezi politikai hirdetésnek, amely médiatartalom sajtótermékben (legyen az nyomtatott vagy online) illetve audiovizuális tartalomként filmszínházban jelenik meg.

A politikai reklám és a politikai hirdetés “kedvezményezettje”, azaz a népszerűsítés illetve támogatásra ösztönzés célja minden esetben valamely “jelölő szervezet vagy független jelölt” lehet (a kormány tehát nem, ezért továbbra sem minősül a kormányzati propaganda kampányeszköznek, holott alkalmas arra, hogy kormánypárti jelölteket közvetetten vagy akár közvetlenül is támogasson).

Ez az elhatárolás nagyon fontos, ezért a pontos törvényszöveget is beidézem:

 

 

A törvényben a legnagyobb port felvert új szabály kétségtelenül az, hogy politikai reklám csak közszolgálati médiaszolgáltatásban tehető közzé az országgyűlési képviselők általános választásán az országos listát állító jelölő szervezet, illetve az Európai Parlament tagjainak választásán a listát állító jelölő szervezet által, illetve érdekében. (A korábban említett, még el nem fogadott módosító javaslat az EU parlamenti választásokon mégis megengedné a politikai reklámot a kereskedelmi médiaszolgálatókban is.)

A figyelmes olvasónak feltűnhet, hogy éppen ez az a rendelkezés, amelyet az Alkotmánybíróság korábban leginkább alaptörvény-ellenesnek minősített. Akkor most másodszorra miért fogadható el ugyanaz a szabály? Ennek oka abban rejlik, hogy az Alaptörvény negyedik módosítása során a jogalkotó – több más, korábban hasonlóan minősített rendelkezés mellett - beemelte az Alaptörvény szövegébe a választási eljárási törvénynek ezt a rendelkezését, fogalmilag kizárva, hogy a jövőben alaptörvény-ellenesnek mondják ki…

A másik jelentős új rendelkezés az, hogy politikai reklám közzétételéért a médiaszolgáltató ellenszolgáltatást nem kérhet, és nem fogadhat el.

Ennek értelmében a kereskedelmi rádiók-tévék az országos listát nem állító jelölő szervezetek illetve a független jelöltek hirdetéseit ugyan közzétehetik, de ellenszolgáltatást érte nem kérhetnek és nem is fogadhatnak el.

Az elfogadott törvény kimondja azt is, hogy a médiaszolgáltató egyenlő feltételek mellett teheti közzé a jelöltet állító jelölő szervezetek és a független jelöltek politikai reklámjait. Ez azt is jelenti, hogy ha a kereskedelmi médiaszolgáltató egyik jelölő szervezet vagy egy független jelölt reklámját ingyenesen közzéteszi, nem utasíthatja el egy másik jelölt reklámját ugyanilyen feltételek mellett.

A Nemzeti Választási Bizottság határozza meg, hogy hányszor és milyen időtartamban kötelesek a közszolgálati médiaszolgáltatók közzétenni az országos listát állító jelölő szervezetek, a listát nem, de egyéni választókerületben jelöltet állító szervezetek valamint a független jelöltek politikai reklámjait. Ez utóbbi kettő, azaz az országos listát nem állító jelölő szervezet és a független jelölt említése már csak azért is érdekes, mert számukra nem kötelező, hogy csak a közszolgálati médiaszolgáltatásban tegyék közzé reklámjukat. Másrészről az országszerte jelentkező esetleg többezer független jelölt esetében érdekesen alakul a közszolgálat műsorszerkezete. Arról nem beszélve, hogy egy választókerületi jelölt leginkább helyben érdekes, országosan kevésbé. (Kíváncsian várom a Nemzeti Választási Bizottság bölcs döntését.)

Az országos listát állító szervezetek műsorideje együttesen és mindösszesen hatszáz perc lehet, melyet médiaszolgáltatónként, a listák között egyenlő arányban kell felosztani.

Az egyéni választókerületi jelöltet állító jelölő szervezetek, valamint a független jelöltek rendelkezésére álló műsoridőt — amelynek tartama jelöltenként az egy országos listára jutó műsoridő harmincad része — médiaszolgáltatónként, a jogerősen nyilvántartásba vett jelöltek számának arányában kell megállapítani.

Az EU választásokon hasonló az elosztás módja azzal, hogy az összes műsoridő háromszáz perc.

Mindezek mellett figyelembe kell még venni a politikai reklámot illetően az Mttv. 32.§-ában foglalt szabályokat is, mely paragrafus szövegét némileg (és csak technikailag) módosítja a Ve. 366.§-a.

Arra nézve, hogy az önkormányzati illetve nemzetiségi önkormányzati választásokon ki és miként határozza meg a politikai reklám közzétételének módját ill. műsoridejét, nem rendelkezik a törvény. A Ve. 301. §-a szerint a „helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán e törvény I–XII. Fejezetét az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.” A politikai reklám szabályai a VII. fejezetben találhatók, és az önkormányzati választásokra nézve nem tartalmaz ezektől eltérést a törvény, holott nyilvánvaló a különbség. Hasonló a helyzet a nemzetiségi önkormányzati választásoknál is. Országos lista ugyan nincs ezeken a választásokon, de országos listát nem állító jelölő szervezetek és független jelöltek vannak. A szabályozásnak ez a hiánya, ha nem orvosolják, problémát fog okozni.

 

A politikai reklámmal ellentétben, amely csak ingyenesen közölhető, a politikai hirdetés – tartalmától és formájától függetlenül – csak akkor minősül politikai hirdetésnek, ha ellenérték fejében teszik közzé, az „ellenérték fejében” meghatározás ugyanis a fogalom kötelező kelléke.

Az a politikai erő, amelyik a nyomtatott és online sajtó piacán kellő gazdasági erővel bír, megengedheti magának, hogy a befolyása alatt álló sajtóban ellenérték nélkül tegye közzé a politikai támogató tartalmakat, melyek így nem minősülnek politikai hirdetésnek, ergo azok feltételei és korlátai nem vonatkoznak rájuk…

Az a sajtótermék azonban, amelyik valódi, pénzért közzétett politikai hirdetéseknek kíván helyt adni, a választás kitűzését követő 5 munkanapon belül az Állami Számvevőszékhez kell hogy eljuttassa hirdetési szolgáltatásainak árjegyzékét, amelyet az nyilvántartásba vesz, és honlapján közzétesz. A sajtótermék ugyanezt az árjegyzékét a honlapján is közzéteszi.

Csak az a sajtótermék közölhet politikai hirdetést (azaz ellenérték fejében politikai támogató tartalmat), 1. amely az NMHH hatósági nyilvántartásában szerepel, és 2. amelynek hirdetési árjegyzékét az Állami Számvevőszék nyilvántartásba vette, és 3. csak az árjegyzék szerinti ellenérték fejében.

A filmszínházak vonatkozásában – holott ők is jogosultak politikai hirdetés audiovizuális formában való közzétételére – nincs hasonló korlátozás.

 

A médiaszolgáltatók és a sajtó, illetve a filmszínházak választási kampányban való részvételével, - az „e törvény”, azaz a választási eljárásról szóló törvény rendelkezéseinek megsértésével - kapcsolatos kifogást a Nemzeti Választási Bizottság bírálja el, körzeti, helyi illetve lekérhető médiaszolgáltatás és nem országosan terjesztett sajtótermékkel kapcsolatos kifogást pedig az illetékes területi választási bizottság. Kérdés, hogy az Mttv-ben szereplő, a politikai reklámra vonatkozó szabályok megsértése esetén ki jár el, az ugyanis nem az „e törvény”, azaz a Ve. szerinti jogsértés.

Ha a választási bizottság a kifogásnak helyt ad, a következő jogkövetkezményeket alkalmazhatja:

-          a Ve. 218.§ (2) bekezdés a) b) és d) pontjában írt következmények, azaz

o   megállapítja a jogszabálysértés tényét,

o   a jogsértőt eltiltja a további jogszabálysértéstől,

o   a választási kampány szabályainak megsértése esetén bírságot is kiszabhat.

Ezeken túl kötelezi a médiatartalom-szolgáltatót, hogy határozata rendelkező részét a törvényben szabályozott módon tegye közzé.

Nem egyértelmű a törvény szövege, mert úgy tűnik belőle, mintha a választási bizottság ugyanazért kétszer és kétféleképpen is bírságolhatna. Egyszer a 152.§ (1) bekezdése alkalmazhatónak tartja a 218.§ d) pontjában írt bírságot, majd a 152.§ (2) bekezdésében még egyszer írja, hogy az (1) bekezdésben foglaltak mellett bírságot is kiszabhat a választási bizottság. Ráadásul a két különböző paragrafusban szereplő bírság összege is más. A 218.§ (2) bekezdés d) pontjában írt bírság legmagasabb összege a 219.§ (2) bekezdése szerint természetes személy esetén a kötelező legkisebb munkabér havi összegének ötszöröse, egyébként a kötelező legkisebb munkabér havi összegének tizenötszöröse. A 152.§ (3) bekezdése szerint viszont a bírság legmagasabb összege a kötelező legkisebb munkabér havi összegének ötvenszerese.

 

Kiemelt szerepe van a sajtónak a választási eljárásban. Az elfogadott törvény több rendelkezése is lehetővé teszi a médiatartalom-szolgáltató képviselőjének, hogy olyan aktusoknál is jelen legyen, amelyek egyébként zártkörűek. (Itt jegyzem meg emlékeztetőül, hogy a médiatartalom-szolgáltató fogalma magában foglalja a médiaszolgáltató – rádió, televízió – és a nyomtatott vagy online sajtótermék kiadója illetve tartalomszolgáltatója fogalmát is.)

Hogy honnan tudják a hatóságok, ki a médiatartalom-szolgáltató, azaz a sajtó képviselője? A törvény felhatalmazást ad a választások és népszavazások szabályozásáért felelős miniszternek, hogy rendeletben állapítsa meg a médiatartalom-szolgáltató képviseletében eljáró személy e minőségének igazolására használható okiratokat.

Azok az események, amelyeknél tehát a fenti értelemben vett sajtó képviselője jelen lehet, a következők:

-          a szavazás megkezdésétől a szavazás lezárásáig a szavazatszámláló bizottság, a jegyzőkönyvvezető, a médiatartalom-szolgáltató képviselője, valamint a nemzetközi megfigyelő tartózkodhat a szavazóhelyiségben (173.§ (2) bekezdés)

-          a szavazatszámlálás során a szavazatszámláló bizottság, a jegyzőkönyvvezető, a médiatartalom-szolgáltató képviselője, valamint a nemzetközi megfigyelő tartózkodhat a szavazóhelyiségben (187.§)

-          a magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok által levélben leadott szavazatok megszámlálásánál a Nemzeti Választási Bizottság, a Nemzeti Választási Iroda, a médiatartalom-szolgáltató képviselője, valamint a nemzetközi megfigyelő lehet jelen (258.§ (1) bekezdés)

-          külképviseleti szavazásnál a szavazás megkezdésétől a szavazás lezárásáig a külképviseleti választási iroda tagja, a médiatartalom-szolgáltató képviselője, valamint a külképviseleti és a nemzetközi megfigyelő tartózkodhat a szavazóhelyiségben. (269.§ (5) bekezdés)

-          a levélben leadott szavazatok megszámlálásánál a számlálást végző választási bizottság, a választási iroda, a médiatartalom-szolgáltató képviselője, valamint a nemzetközi megfigyelő lehet jelen (325.§)

Ez a lehetőség a sajtó számára kiemelt jelentőséggel bír, és különösen nagy felelősséget ró rá. Gondolok elsősorban az újdonságként jelentkező, a magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok által levélben leadott szavazatok megszámlálására, amelyek megszámlálása során a sajtó egyszerre jelenthet garanciát a választások tisztaságára, de a nem kellően átgondolt és -szakszerű sajtójelenlét alkalmas lehet arra is, hogy legitimálja az esetleg egyébként kétségeket ébresztő eredményt.

 

1. internetes médiaszolgáltatásban jelenik-e meg
2. internetes sajtótermékben jelenik-e meg
3. más internetes tartalomban jelenik-e meg.

 Az Alapvető Jogok Biztosa április 23-án az Alkotmánybírósághoz fordult az Alaptörvény negyedik módosítása több rendelkezésének megsemmisítése érdekében. Álláspontja szerint - többek között - alaptörvény-ellenes a módosításnak az Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdése második mondatát megállapító következő rendelkezése: