Jogfigyelés - Jogszabályi változások

 

 A politikai reklámok közzétételének törvényi szabályozásával már foglalkozott a Médiajogfigyelő, az idén áprilisban elfogadott, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény elemzése során. Ez a szabályozás az Alaptörvény negyedik módosításán alapult, és azzal egyezően kimondta, hogy politikai reklám médiaszolgáltatásban kizárólag ellenérték nélkül közölhető, választási kampányidőszakban pedig politikai reklám - sarkalatos törvényben meghatározottak szerint - kizárólag közszolgálati médiaszolgáltatások útján, egyenlő feltételek mellett tehető közzé.

 

Ez a rendelkezés – más módosításokhoz hasonlóan – komoly aggodalmakat keltett a gyors egymásutánban egymást követő törvénymódosításokat most már szorosabb figyelemmel követő európai politikai közvéleményben.

 

A negyedik Alaptörvény-módosítást vizsgálva a politikai reklám-korlátozást illetően a Velencei Bizottság véleménye kimondta, hogy „a bárminemű politikai hirdetéseknek a – Magyarországon a közszolgálati médiánál szélesebb körben használt – kereskedelmi médiaszolgáltatóknál való elhelyezésére vonatkozó tilalom fontos lehetőségtől fosztja meg az ellenzéket a tekintetben, hogy nézeteiket hatékonyan nyilvánosságra hozzák, és ekképpen ellensúlyozzák a kormány médiajelenlét szintjén jellemző dominanciáját”. Az Európai Parlament által elfogadott Tavares-jelentés pedig aggodalmának adott hangot „azon rendelkezés hatásai miatt, amely betiltja a kereskedelmi médiában a politikai hirdetéseket, mivel ez – bár a rendelkezés kinyilvánított célja a politikai kampányköltségek mérséklése és a pártok számára egyenlő esélyek teremtése volt – egyúttal veszélyezteti a kiegyensúlyozott tájékoztatást is”.

 

A magyar kormány európai tárgyalásai során nem zárkózott el az Alaptörvény ismételt módosításától, és – ahogyan a törvényjavaslat indokolása is utal rá – magát az örödik módosításról szóló javaslatot is azzal a szándékkal nyújtotta be, hogy „az alkotmányos viták a nemzetközi szintéren is nyugvópontra jussanak.”

 

 

Az Alaptörvény IX. cikke eredeti megfogalmazásában nem foglalkozott a politikai reklámokkal. A negyedik módosítás iktatta be az erre vonatkozó (3) bekezdést:

 

 

A IX. cikk (3) bekezdésének az ötödik módosítás következtében most így szól a szövege: 

 

Az új szöveg fenntartja azt a szabályt, hogy politikai reklám médiaszolgáltatásban csak ellenérték nélkül közölhető, ám ezt a feltételt csak választási kampányidőszakra teszi kötelezővé. Elhagyja viszont a korlátozások közül azt, amely kizárólag a közszolgálati médiaszolgáltatásban teszi lehetővé országos választások kampányidőszakában a politikai reklámok közzétételét, kizárva a kereskedelmi médiát a közlés lehetőségéből.

 

Fennmarad azonban – a választási eljárási törvény időközben meghozott részletszabályait is figyelembe véve – az a kettősség, amely külön szabályozza a csak médiaszolgáltatásban (rádió, televízió) megjelenő politikai reklám, és a nyomtatott sajtóban illetve más médiahordozókon (plakát, nyomtatott sajtó, internet) megjelenő politikai hirdetés megjelenési feltételeit. Míg előbbiek csak ingyenesen tehetők közzé, a politikai hirdetésekért már kérhet ellenértéket a hirdetőcég vagy az újság (internetes tartalomszolgáltató).

 

Látszólag eleget tesz az ötödik módosítás annak a követelménynek, hogy ne kizárólag csak a kormánydominanciát hordozó közszolgálatban jelenhessenek meg politikai hirdetések. Az a szabály azonban, amely megtiltja a reklám ellenérték fejében való közzétételét, a gyakorlatban valójában súlyosan egyenlőtlen feltételeket hoz létre. A közszolgálati médiaszolgáltatók, amelyek szinte kizárólag állami támogatásból működnek, finanszírozásuk mértékét tekintve is könnyen megtehetik, hogy a piaci körülmények között értékes reklámperceket akár fő-műsoridőben ingyenes politikai hirdetésekre „pazaroljanak”. A kereskedelmi médiaszolgáltatók súlyos anyagi hátrányba kerülnek akkor, ha ugyanezt teszik, ingyen. Értelemszerűen nem kötelezhetők alkotmányosan arra, hogy ingyenesen szolgáltassanak. Nem tehetik közzé pénzért annak a politikai reklámját, aki szívesen fizetne érte, ha viszont ellenérték nélkül teszik ezt meg, akkor anyagi veszteség éri őket. Nem volna életszerű egy a korrupciós fertőzöttségi sorendben előkelő helyet elfoglaló ország esetén, ha egy ilyen szívességért – vagy esetleg a szívesség megtagadásáért – a későbbi nyertestől (potenciálisan elvileg bármelyik reklámozó párttól) ne várnának megfelelő szívességet az érintett médiaszolgáltatók.

 

Nincs rá sem alkotmányos, sem ésszerűségi  indok, hogy kizárólag a médiaszolgáltatásokban megjelenő politikai hirdetéseket illetően ilyen ingyenességi szabályt alkalmazzanak. Ez a szabály nemhogy lehetővé tenné a kereskedelmi médiában való politikai reklámot, hanem kifejezetten akadályozza annak igénybevehetőségét. Ez nagyjából ugyanaz, mintha az Alaptörvényben kimondanák, hogy a választáson induló pártok csak ingyenesen vehetnek igénybe áramszolgáltatást, ám a szolgáltatókat nem köteleznék annak ingyenes biztosítására (és hát milyen alapon köteleznék őket erre). Nagyon hamar bezárnának a pártszékházak, hiszen hiába is akarnának fizetni az áramért, nem tehetnék meg, ingyen pedig nem kapnának. A kormánypártokat ez nem annyira érintené, hiszen a minisztériumokban és háttérintézményekben lenne áram. Gyertyát persze mindegyik párt vehetne a piacon (elég jó ára lenne, akár egy óriásplakátnak), de egyelőre nem megoldott vele az internetre kapcsolódás…

 

Nem lehet azt sem tudni most még, hogy pontosan milyen (új) szabályai lesznek a politikai reklámok közzétételének, hiszen ezt az Alaptörvény egy később kidolgozandó sarkalatos törvényre (a választási törvény módosítására) bízza. Annyit mond csak ki az új szöveg, hogy „az esélyegyenlőséget biztosító, sarkalatos törvényben meghatározott feltételek mellett” közölhető politikai reklám médiaszolgáltatásban.

 

Kíváncsian várom, hogy a közszolgálati és kereskedelmi médiaszolgáltatók (illetve a rendszerben elrejtve a kormánypártok és ellenzéki pártok) között kódoltan létrehozott esélyegyenlőtlenséget miként fordítja sarkalatos törvény esélyegyenlőséggé. Vannak kételyeim a sikert (és talán a szándékot is) illetően.