Médiahírek

Az eMasa által készített összefoglaló szerint  Arató András, a Klubrádió volt főszerkesztője így  nyilatkozott a Népszavának:  „Tévedés azt gondolni, hogy ahol mindent le lehet írni, el lehet mondani, ott szabad a sajtó. Ott szabad a sajtó, ahol ez magától értetődik, máshogy kifejezve, ahol ennek intézményes garanciái vannak”, ehhez pedig szükséges a médiumok személyi és gazdasági függetlensége. „A mai magyar média (…) kriminális viszonyok között sínylődik” – summázta véleményét, hozzátéve, a mai magyar sajtóban „a jobboldali túlsúly 85 és 95 százalék között áll”, míg a közmédia „teljes kormánypárti uralom alatt áll”.

Bojtár B. Endre, a Magyar Narancs főszerkesztője szerint „a közmédia kormánybefolyás alatt áll, a helyi sajtó többsége pedig a helyi önkormányzat erős befolyása, sőt tulajdonában van. Ráadásul a magántulajdonban álló sajtó egy részére szintén erős kormányfüggőség jellemző. Amíg ez így marad, addig fel sem fogom, hogy beszélhetnénk sajtószabadságról”.

Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom főszerkesztője szerint „a közmédiát pillanatnyilag a rendszerváltás utáni idők vitathatatlanul legzüllöttebb társasága uralja, a sajtószabadság tehát már csak ezért sem teljes”. Kovács elmondta: „A jobb-és baloldali sajtó súlya nem annyira aránytalan, mint amennyire elfogadhatatlan, hogy a kormányhoz közel álló lapok és egyéb sajtóműhelyek hirdetésekbe burkolva jutnak nagy pénzekhez. Ebben nem az a probléma, hogy a jobboldali főszerkesztők bukszája dagad, hanem hogy ez az egyirányúsított pénzmozgás rettenetesen rongálja a sajtópiacot”. Mindezek miatt úgy gondolja: „A magyar újságírás állapota (…) alighanem sosem volt ilyen rossz, és pillanatnyilag nem is látni, mitől lehet jobb”.

Mester Ákos, a 168 Óra főszerkesztője szerint a jelenlegi „egy relatív sajtószabadság”, pedig „szabad sajtó nélkül nincs demokrácia”. Mester közölte: „tétlenül néztük, hogy a jobboldal jelentős erőfeszítéssel és igen sok pénzzel kiépítse a maga médiahálózatát. A baloldal tehetetlensége és bénasága nem az ő felelősségük, hanem a miénk.”

Nagy Navarro Balázs tévés szakszervezeti vezető szerint „A kormány, illetve a kormányhoz közeli vállalkozók szinte teljesen ellenőrzésük alatt tartják a helyi médiát is, ahol külföldi tulajdonosok vannak, ott pedig láthatóan gondosan kerülik a politikát. Az ellenzékinek nevezhető sajtótermékek befolyása egyre kisebb”, míg a „legnagyobb sajtószabadság az internetes sajtótermékeknél, blogoknál érezhető”.

Polyák Gábor médiajogász azt mondta: „Az elmúlt évek öncenzúrát erősítő szabályozási lépései, valamint a médiapiaci folyamatok durva manipulálása, a széles tömegeket elérő csatornák politikai elfoglalása mellett semmiképpen sem beszélhetünk szabad sajtóról, legfeljebb néhány, a szakmájához hű újságíróról és szerkesztőségről”. Hozzátette: a „médiavállalkozások és a politikai szereplők tulajdonosi szintű összefonódása” a Fidesz számára „hosszú távon ijesztően erős pozíciót biztosít a nyilvánosság működésében”.

Tóth Károly, a MÚOSZ elnöke a sajtó szabadságának politikailag és gazdaságilag meghatározott eróziójáról beszélt, hozzátéve, hogy ennek a folyamatnak a „szakmai értékeket pusztító hatását naponta tapasztaljuk”. Tóth úgy látja: „a jobboldali kormányzathoz közel álló és a depolitizált média túlsúlya tagadhatatlan. A közéleti kritikát következetesen gyakorló újságírói műhelyek, illetve az ellenzéki politikai erőket támogató sajtótermékek ehhez képest egyfajta szubkultúrának számítanak”. Tóth Károly szerint a kormánypárt meghatározó befolyása a közmédiában mára napi rutinná vált, ami nem csak szakmai mélypont, hanem alkotmányos botrány is. A médiafinanszírozásról szólva megemlítette, hogy „egyre gyakrabban tapasztalható a tulajdonosi transzparencia hiánya”, valamint „az állami reklámköltés piactorzító hatása is nyilvánvaló”, és ez a folyamat „nem a független illetve ellenzéki média pozícióit erősíti”.

Vásárhelyi Mária szerint „Magyarországon az elmúlt négy évben a kormány felszámolta a sajtószabadság korábban is düledező intézményeit. Ma csupán néhány, nyomorúságos körülmények között működő szerkesztőség munkatársai érezhetik magukat szabadnak, a médiumok döntő többsége hatalmas politikai és gazdasági fenyegetettségben él.”. A szociológus számításai szerint „a politikai, közéleti médiumok 90 százalékát közvetve vagy közvetlenül befolyása alatt tartja a jobboldali kormány. (…) Vannak orgánumok, amelyekben nyílt cenzúra működik és van ahol csak bizonyos tabutémákat nem lehet érinteni. Független szerkesztőséget már nagyítóval kell keresni a magyar médiapalettán és kérdés, hogy ezek közül hány éli túl, ha az áprilisi választásokon ismét a Fidesz győz” -közli  a Népszava. 

Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője, Borókai Gábor, a Heti Válasz főszerkesztője, Liszkay Gábor, a Magyar Nemzet igazgató-főszerkesztője, Stefka István, a Magyar Hírlap főszerkesztője és Tóth Levente, a Népszabadság megbízott főszerkesztője nem válaszolt a lap kérdéseire -  írja az eMasa.