Archívum - Jogszabályi változások

2011. január 25.

A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól (médiaalkotmány)

2010. november 2-án elfogadta a Parlament a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvényt, az ún. média-alkotmányt. Az elfogadott törvény az előterjesztők (Dr. Cser-Palkovics András és Rogán Antal) által benyújtott szövegtől ugyan jelentősen eltér, de alapvetését illetően változatlan maradt. A javaslat továbbra is a törvény hatálya alá tartozónak tekinti az írott sajtó egészét és az internetes tartalmaknak egy meghatározott részét. Jórészt tisztázódtak azonban azok a félreértések, amelyek az eredeti szöveg pontatlan megfogalmazásai következtében riadót fújtak a webkettes közönség körében: egyértelmű immár, hogy a magánblogok nem tartoznak a média-alkotmány szabályozási körébe. Nem egészen egyértelmű azonban, hogy mi minősül magánblognak.
A Törvény hatálya, fogalmak

A november 9-én kihirdetett törvény 2011. január 1-jén lép hatályba.

A törvény hatálya a „médiatartalom”-ra (2.§) illetve a Magyarországon letelepedett médiatartalom-szolgáltatókra, valamint – meghatározott feltételek esetén – a nem Magyarországon letelepedett médiatartalom-szolgáltatókra (3.§) terjed ki.

Tárgyi hatály – a médiatartalom fogalma

A Törvény hatálya kiterjed valamennyi médiatartalomra.

A Törvény „médiatartalom” fogalma az 1.§ 7. pont meghatározása szerint felöleli valamennyi, a „médiaszolgáltatás során, valamint sajtótermék által kínált” tartalmat.

Médiaszolgáltatás

A Törvény “médiaszolgáltatás”-on egyértelműen az audio-vizuális médiaszolgáltatásokat érti. (1.§ 1. pont) Eszerint a médiaszolgáltatás

-    az Európai Unió működéséről szóló szerződés 56. és 57. cikkében meghatározott olyan gazdasági szolgáltatás, amelyért
-    egy médiaszolgáltató szerkesztői felelősséget visel, és amelynek
-    elsődleges célja műsorszámoknak
-    tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából
-    a nyilvánossághoz való eljuttatása valamely
-    elektronikus hírközlő hálózaton keresztül.

A médiaszolgáltatás kétféle lehet: lineáris és lekérhető.

Sajtótermék

A médiatartalom-szolgáltatás fogalmában a médiaszolgáltatás mellett érintett másik kör a sajtótermék. A törvény szerint sajtótermék

-    a napilap és más időszaki lap egyes számai, valamint
-    az internetes újság vagy
-    internetes hírportál,
nyomtatott formátumban vagy valamely elektronikus hírközlő hálózaton keresztül közzétéve.

De csak abban az esetben számít a fenti meghatározás alá eső termék sajtóterméknek, ha megfelel az alábbi együttes feltételeknek:
-    gazdasági szolgáltatásként nyújtják,
-    tartalmáért valamely természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság szerkesztői felelősséget visel, és
-    elsődleges célja szövegből, illetve képekből álló tartalmaknak a nyilvánossághoz való eljuttatása
-    tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából.

Médiatartalom-szolgáltatás


A médiatartalom-szolgáltatás fogalma tehát gyűjtő-fogalom, a fentiek értelmében a médiaszolgáltatáson kívül a hagyományos nyomtatott sajtót és az internet bizonyos szegmensét is magában foglalja.

Személyi hatály – médiatartalom-szolgáltatók


A Törvény személyi hatálya (3.§) elsődlegesen a Magyar Köztársaságban letelepedett médiatartalom-szolgáltatókra terjed ki.

A Törvény alkalmazásában a médiatartalom-szolgáltató akkor minősül a Magyar Köztársaság területén letelepedettnek, ha
-    a terjesztés magyar frekvencia igénybevételével történik,
-    a központi ügyvezetés helye Magyarországon van és a szerkesztői döntéseket itt hozzák, vagy
-    a központi ügyvezetés és a szerkesztőségi döntések meghozatala közül csak egyik van Magyarországon, de a munkaerő jelentős része itt dolgozik, vagy
-    ha a szolgáltató munkaerejének jelentős része Magyarországon és más országban is dolgozik, de a központi ügyvezetés helye a Magyar Köztársaság területén található, vagy
-    a központi ügyvezetés és a szerkesztői döntések meghozatalának helye közül csak az egyik található Magyarországon, de a szolgáltató a tevékenységét az ország területén kezdte meg, és folyamatos, tényleges kapcsolatot tart fenn a magyar gazdasággal
-    ha a szolgáltató a Magyar Köztársaság területén található műholdas feladó-állomást használ, vagy a műholdnak a magyar állam tulajdonában álló átviteli kapacitását használja

Bizonyos esetekben – két együttes feltétellel – a Törvény hatálya kiterjedhet a más országból nyújtott, jelentős részben vagy teljes egészében Magyarország területére irányuló médiatartalom-szolgáltatásra is.

A sajtószabadság

A médiaalkotmány erősen deklaratív szövegű 4.§-a a sajtószabadságról szól. Az (1) bekezdés lényegében megismétli a médiacsomag részeként július 6-án módosított Alk. 61.§ (2) bekezdésének rendelkezését, amikor kimondja, hogy a “Magyar Köztársaság jogrendje elismeri és védi a sajtó szabadságát, valamint biztosítja sokszínűségét.” Új rendelkezés az, amely szerint a sajtószabadság kiterjed az államtól, valamint bármely szervezettől és érdekcsoporttól való függetlenségre is. (4.§ (2) bek.)

A 4.§ (3) bekezdése szó szerint megismétli a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény 1990. óta hatályos (3) bekezdését: “A sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, nem sértheti a közerkölcsöt, valamint nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével.”

A törvényjavaslat tárgyalása során kiesett, ezért most hiányzik a 4.§-ból az eredeti törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely kimondta volna, hogy mindenkinek joga van a média útján közzétenni véleményét.

A sajtószabadság korlátai: nyilvántartásba vétel, pályázat

Az 5.§ behatárolja a sajtószabadság korlátait. Eszerint mind a médiaszolgáltatások, mind a sajtótermékek esetében törvény a közzététel feltételéül szabhatja a hatósági nyilvántartásba vételt, médiaszolgáltatások esetén az állami tulajdonban lévő, korlátos erőforrások igénybe vétele esetén a médiaszolgáltatás megkezdésének feltételéül a médiahatóság által kiírt és lebonyolított pályázaton való sikeres részvétel is előírható.

Újságírók jogai


Információforrás titokban tartása

A Törvény 6.§ általános elvként mondja ki az újságírónak azt a jogát, hogy jogosult a számára információt átadó személy kilétét titokban tartani.

Ez az általános elv azonban nem érvényes, ha
-    az információforrás minősített adatot (szigorúan titkos, titkos, bizalmas vagy korlátozott terjesztésű) adott át,
-    bírósági és hatósági eljárásokban, ha az újságíró számára átadott információ közzétételéhez közérdek nem fűződött.

Szerkesztői és újságírói szabadság


A Törvény 7.§-a kimondja, hogy az újságíró – minden médiatartalom esetében – jogosult szakmai függetlenségre és a médiatartalom befolyásolására irányuló nyomásgyakorlással szembeni védelemre. Ez a védelem mind a tulajdonossal, mind a szponzorral vagy a reklámozóval szemben megilleti.

Újságírói mentesség

A Törvény bizonyos esetekben mentesíti a tartalomszolgáltatót és az újságírót az információ megszerzésével elkövetett jogsértés következményei alól. Ennek feltételei: 
-    a jogsértést közérdekű információ megszerzésével összefüggésben követte el, és
-    az adott információ általa nem, vagy csak aránytalan nehézséggel lett volna más módon megszerezhető, feltéve, hogy
-    az így elkövetett jogsértés nem okoz aránytalan vagy súlyos sérelmet, továbbá
-    az információ megszerzésére nem a minősített adatok védelméről szóló törvény megsértésével került sor.

A közönség jogai


A Törvény ezen a címen a megfelelő tájékoztatás és a közszolgálati médiaszolgáltatás fő szabályait tartalmazza.

A Törvény 10.§-a kimondja, hogy “Mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az  európai közélet ügyeiről, valamint a Magyar Köztársaság polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről. A "megfelelő" tájékoztatás fogalmával adós marad a törvény.

Közszolgálati médiaszolgáltatás

A Törvény deklarálja, hogy közszolgálati médiaszolgáltatás működik Magyarországon. Ez a deklaráció egyben az állam részéről a közszolgálati médiaszolgáltatás működtetési lehetőségét és kötelezettségét is jelenti.

A közszolgálati médiaszolgáltatás célja a Törvény szerint „a nemzeti önazonosság és az európai identitás, a nemzeti, családi, etnikai, vallási közösségek megőrzése és megerősítése, a magyar és a kisebbségi nyelvek és kultúra ápolása, gazdagítása, az állampolgárok tájékozódási és kulturális igényeinek kielégítése”.

Sajtó-helyreigazítás

A Törvény 22.§ (3) bekezdése a Polgári törvénykönyv 79.§-át úgy módosítja, hogy a sajtó-helyreigazítás korábban ott szereplő szabályai helyett a média-alkotmányra bízza annak megállapítását. A sajtó-helyreigazítás szabályai ezentúl tehát a Törvény 12.§-ában szerepelnek.

Egy helyen változott a szabályozás szóhasználata, és ez nagyon is jelentős lehet. A Ptk. szerint megalapozta a helyreigazítást, ha valakiről valótlan tényt „közöl”-tek. Az új szabályozás szerint – egyebek mellett – csak akkor felel a médiatartalom-szolgáltató illetve hírügynökség, ha valótlan tényt „állít”.

Még egy fontos szóhasználatbeli változás történt a helyreigazítás kérdésében. Ezentúl a helyreigazító közleményből többek között annak kell kitűnnie, hogy a közlés mely tényállítása „valótlan”, illetve „megalapozatlan” (az eddigi szabályozás csak a „valótlan” kifejezést használta).

A helyreigazítás határideje napilap, internetes sajtótermék és hírügynökség esetében az eddigi 8 napról 5 napra rövidült, minden más esetben a helyreigazítás kezdeményezésétől számított 8 nap maradt.

Kimaradt a Pp. 342.§-ából az a rendelkezés, amely lehetővé teszi, hogy a helyreigazítást az érintett személyen kívül, de az ő hozzájárulásával a feladatkörében érintett miniszter - bíró és bírósági dolgozó hivatalos működésével összefüggően az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke - is kérheti, ha a valótlan tartalmú közlemény a közérdeket sérti.

Egyebekben a sajtó-helyreigazítás szabályai változatlanok maradtak.

A sajtó kötelezettségei

Az elfogadott törvény a 13.§-ban a médiatartalom-szolgáltatók összességének feladatává teszi a „hiteles, gyors, pontos” tájékoztatást a „helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint a Magyar Köztársaság polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről”.

A sokoldalú, tényszerű, időszerű, tárgyilagos és kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettségét nem terheli rá a Törvény válogatás nélkül minden médiatartalom-szolgáltatásra, csak a „tájékoztatási tevékenységet végző” lineáris és lekérhető médiaszolgáltatásokra, és azok is csak az általuk közzétett tájékoztató, illetve híreket szolgáltató műsorszámokban kötelesek ezeket a követelményeket érvényesíteni.

Alkotmányos és emberi jogok védelme


A Törvény valamennyi médiatartalom-szolgáltatóra nézve kimondja, hogy tilos a megalázó, kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek öncélú és sérelmes bemutatása. A médiatartalom készítése és közzététele során egyaránt tiszteletben kell tartani az emberi méltóságot. (14.§)

E speciális rendelkezéseken túlmenően a Törvény általánosságban is kimondja, hogy a médiatartalom-szolgáltató köteles tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, tevékenysége során nem sértheti az emberi jogokat.

Gyűlöletbeszéd a médiában

A hatályos Btk. Közösség elleni izgatás tényállása két alapvető feltételt tartalmaz: nagy nyilvánosság előtt, gyűlöletre uszítás valósítja meg. A védett tárgya a tényállásnak a magyar nemzet, vagy valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai.

A Törvény 17.§-a ennél lényegesen tágabb körben vonja meg a „gyűlöletbeszéd” határát, valamennyi médiatartalom számára. Habár a védelem nem büntetőjogi, a megfogalmazás könnyen nagyon komoly jogkövetkezmények alkalmazásához vezethet a hatóságok részéről.

Először is nem kívánja meg, hogy a gyűlöletkeltés megvalósuljon. Elegendő, ha a médiatartalom „alkalmas” a gyűlölet keltésére.

Másodszor a médiatartalom nem csak a gyűlölet keltésére nem lehet alkalmas, hanem a védeni kívánt közösségek „nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére” sem.

Harmadszor a védeni kívánt tárgy is igen kiterjedté vált. Személyek, nemzetek, közösségek, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek vagy bármely többség, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport a védett körbe tartozik, azaz tulajdonképpen mindenki.

A Törvény 18.§-a kimondja, hogy a médiatartalom “nem lehet alkalmas” a magánélet és más, személyhez fűződő jogok megsértésére.

Kiskorúak védelme

A Törvény 19.§-a ebből a szempontból különválasztja a lineáris és a lekérhető médiaszolgáltatást, valamint a sajtótermékben megjelenő médiatartalmakat.

Ennek a különválasztásnak megfelelően más-más módon szabályozza a kiskorúak védelmét azokkal a médiatartalmakkal szemben, amelyek szellemi, lelki, erkölcsi vagy fizikai fejlődésüket súlyosan károsíthatják, különös tekintettel a pornográfiát vagy szélsőséges, illetve indokolatlan erőszakot tartalmazó tartalmakra.

A Törvény a kiskorúak médiatartalmakkal szembeni védelmére szolgáló részletes szabályozást külön törvényre bízza.

Reklám- és támogatási szabályok alapelvei

A Törvény a 20.§-ban valamennyi médiatartalomban megjelenő valamennyi kereskedelmi közlemény vonatkozásában kimondja, hogy azoknak könnyen felismerhetőnek kell lennie, burkolt kereskedelmi közlemény közzététele tilos, nem alkalmazhatnak tudatosan nem észlelhető technikákat, nem tehető közzé vallási vagy világnézeti meggyőződést sértő kereskedelmi közlemény, nem ösztönözhet az egészségre, a biztonságra és a környezetre ártalmas magatartásra, és nem szabad közzétenni (jogszabályban foglalt kivételekkel) dohányárut, fegyvert, lőszert, robbanóanyagot, kizárólag orvosi rendelvényre igénybe vehető gyógyszert, továbbá gyógyászati eljárást népszerűsítő, ismertető kereskedelmi közleményt.

A kereskedelmi közlemény fogalmába az 1.§ 9. pontja értelmében beletartozik a reklám, a támogatást nyújtó nevének, védjegyének, arculatának vagy termékének megjelenítése, a televíziós vásárlás és a termékmegjelenítés.

Nyilatkozat visszavonása

Speciális rendelkezések vonatkoznak a Törvényben a nyilvános közlésre szánt nyilatkozat közzétételébe történt beleegyezés kezelésére és a nyilatkozat visszavonhatóságára.

Magát a közlésre szánt nyilatkozatot a nyilatkozó kérelmére neki meg kell mutatni, és nem közölhető, ha azért nem járul hozzá a közléshez, mert a nyilatkozatot rá nézve sérelmes módon megváltoztatták. (15.§ (2) bekezdés)

Kimondja a Törvény, hogy tilos visszaélni a médiatartalom-szolgáltatónak adott, nyilvános közlésre szánt nyilatkozat közzétételébe történt beleegyezéssel (15.§ (1) bekezdés).

További visszavonási feltétel még, hogy „a visszavonás a közzétételt megelőzően kellő időben történik, és így nem okoz a médiatartalom-szolgáltató számára aránytalan sérelmet”.

A Törvény kimondja, hogy az e jogot korlátozó szerződéses kikötés semmis.


Előzmény: T/363. sz. törvényjavaslat a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól

2010. november 9. – kihirdetve a Magyar Közlönyben