Jogfigyelés - Javaslatok, tervezetek

A javaslat közvetlen előzményeként az audiovizuális politikáért felelős Nemzeti Fejlesztési Miniszter bocsátotta társadalmi egyeztetésre az egyes elektronikus hírközlési tárgyú törvények módosításáról szóló törvény tervezetét. A tervezetet alig hat napig lehetett véleményezni.

  Ilyen előzmények után meglepetést keltett, hogy nem az audiovizuális törvényhozásért felelős kormánytag előterjesztésében, hanem ismét képviselői önálló indítványként – a „szokásos” péntek délutáni időzítéssel – került benyújtásra a T/3505. sz. törvényjavaslat. A javaslat az Eht. átfogó módosítása mellett mintegy száz ponton módosítaná az Mttv-t, tucatnyi helyen a Dtv-t, és nyolc helyen az Smtv-t. A módosítások – kevés kivétellel – szinte változatlanul tartalmazzák a miniszteri tervezetben szereplő javaslatokat, azonban elfogadásuk es- főleg az Mttv. esetében – azok volumenét lényegesen meghaladó változásokat hoznának.  
Még csak ez év elején lépett hatályba Mttv., a hatálybalépés óta eltelt rövid idő alatt kellő gyakorlati tapasztalat sem halmozódott fel. Ennek ellenére a törvényt már két alkalommal is módosították: először az EU kifogásaira tekintettel, másodszor adóügyi szempontból. Egy harmadik módosításra vonatkozó törvényjavaslat közvetlenül elfogadás előtt van.  
Számtalan és igen heves kritika érte már eddig is a törvényt nemzetközi és hazai színtéren egyaránt. Sem az NFM Tervezete , sem a Javaslat nem reflektál érdemben ezekre a kritikákra, sőt, pl. a bírságok sokak által kifogásolt szigorúságát csak fokoznák.  
A Javaslat első részében nagy terjedelmű Eht. módosítást tartalmaz, de hozzányúlna a Dtv-hez is. Ezt követően a Tervezethez képest több mint duplájára növekedett Javaslat mintegy száz helyen módosítaná az Mttv-t, és kis terjedelemben az Smtv-t is.  
Az Mtv. módosításnál első ránézésre pontosítási szándék körvonalazódna, és több indokolt korrekció is szerepel a Javaslatban. Ugyanakkor a kodifikációs technika miatt átláthatatlan szövegben aprónak tűnő, ám hatásukat tekintve komoly változtatások is felfedezhetők. Ezek túlnyomórészt a szabályok szigorításában mutatkoznak meg, kiemelve közülük a pályázati eljárásra, a bírságolásra, valamint a kiskorúakra vonatkozó szabályok szigorodását.  
Nem mindenkivel egyformán szigorú azonban a Javaslat: a Médiatanács munkáját könnyítő, és a hivatali időt kitöltő tagoknak egy évi nettó jövedelmüknek megfelelő, adómentes „kártalanítást” javasoló szabályok is találhatók benne (ezt az elnök mind az MNHH elnöki, mind Médiatanács elnöki jövedelme után megkapná).  
A Javaslat kijavította a Tervezet néhány technikai hibáját, némelyeket változatlanul hagyott, és újakat is tartalmaz. Ez utóbbira jó példa a 62.§ (12) bekezdésében a Dtv. 60.§-ának a hatályon kívül helyezése, miközben a Dtv-nek csupán 54.§-a van.  
A következőkben a lényegesebb tervezett módosításokat emelem ki a Javaslat szövegéből.  
Szigorítások a pályázati eljárásban Az Mttv. 56.§-a sorolja fel a lineáris médiaszolgáltatási pályázatok (frekvenciapályázat) kötelező tartalmi elemeit. A hatályos törvény 57.§-a felsorolja, hogy ezek közül mely elemek hiányzása esetén számít alakilag érvénytelennek a pályázat. A tervezett módosítás szigorít az eddigi szabályokon: ezentúl az 56.§-ban szereplő bármelyik elem hiánya esetén alakilag érvénytelennek minősülne a pályázat. Az alakilag érvénytelen pályázatot a Médiatanács az 58.§ (2) alapján végzésével elutasítja.
A jövőben az alaki érvénytelenség kimondásának terhével kellene a pályázónak már a pályázat benyújtásakor nyilatkoznia többek között a más médiaszolgáltatásban lévő tulajdoni részesedéséről, és arról, hogy vele szemben nem áll fenn kizáró ok, és más, folyamatban lévő pályázata elfogadása esetén sem keletkezne ilyen. Ez a módosítás a jövőre nézve megakadályozná mindazok pályázását, akiknél ilyen kizáró ok fennáll, még akkor is, ha a pályázat megnyerése esetére vállalnák annak megszüntetését, továbbá egyes esetekben lehetetlenné tenné a párhuzamos pályázatok benyújtását. Alaki érvénytelenséget eredményezne a hiányzó üzleti, pénzügyi terv is, vagy az, ha a pályázó nem rendelkezik banki igazolással arra vonatkozóan, hogy működési költségeinek fedezete legalább a működés első három hónapjára, reklámbevétel nélkül, elkülönített pénzforgalmi számlán rendelkezésére áll.
Az alakilag érvényes pályázatok körének leszűkítésével párhuzamosan érdekesnek tűnik az a változtatási javaslat (Javaslat 63.§ (68) bekezdésében az Mttv. 63.§ (3) bek. módosítása), mely szerint a jövőben már nem csak helyi, hanem valamennyi médiaszolgáltatásra vonatkozó pályázat esetében megköthetné a Médiatanács a hatósági szerződést, ha csak egyetlen pályázó felel meg a törvényes illetve pályázati követelményeknek. Ez persze nem biztos, hogy így lenne, mert a Javaslat 63.§ (20) bekezdése egyenesen hatályon kívül helyezné az Mttv. 63.§ (3) bekezdést, mert az előző pontban máshová helyezné a helyi médiaszolgáltatásokra vonatkozó pályázati rendelkezéseket. El kellene dönteni, hogy a két egymást kizáró módosítás közül melyiket gondolják komolyan.  
Szigorítások a bírságolás terén A legfontosabb szigorítást a Javaslat 63.§ (41) bekezdése tartalmazza, mely az Mttv. 134.§-át egészítenéi ki. Ennek értelmében a jövőben az Mttv. alapján kiszabott, de a törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban (pl. az NMHH elnöke által kibocsátott rendeletben) megállapított díjak, igazgatási szolgáltatási díjak, és a kiszabott bírságok adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülnének.  
Ez különösen azért jelentős, mert az Mttv. más rendelkezései pl. bírságok kiszabása esetén nem tulajdonítanak a jogorvoslatnak halasztó hatályt. A fizetési határidő lejártát követően tehát a Hatóságnak – függetlenül attól, hogy a médiatartalom-szolgáltató jogorvoslattal élt-e – nem kell végrehajtóra várni, hanem közvetlenül az adóhatósághoz fordulhat a bírság beszedése érdekében (Art. 72.§ d) pont), amely akár soron kívül is (Art.161.§ (1) bekezdés) eljárhat, rendkívül hatékonyan. Az adók módjára behajtandó köztartozás jellemzője még, hogy az adóhatóság fizetési könnyítést nem engedélyezhet, a tartozást nem mérsékelheti illetőleg adott esetben nem minősítheti azt behajthatatlannak.
Még két módosítás érinti a bírságokat. Az egyik az, hogy a Javaslat konzekvensen mindenütt megszünteti a bírságok alsó határát (Javaslat 63.§ (45) bekezdésében az Mttv. 156.§-ának, a (69) bekezdésben az Mttv. 175.§ (8) bekezdésének módosítása).
A tervezett módosítás indoka nem ismert, de már a Tervezetben is így szerepelt. Az alsó határ a különböző bírságoknál tízezer, huszonötezer vagy ötvenezer forintban van most megszabva. Ezek az összegek elég alacsonyak, ugyanakkor jelzésértékűek: kis ügyekben is számíthatunk bírságra. Másrészről arra is utalnak, hogy első illetve enyhébb esetben az alsó határt közelítő bírságra lehet számítani. Amikor az alsó határt tervezik eltörölni, nem valószínű, hogy a bírságok összegén akarnának enyhíteni. Ha ez volna a cél, akkor nem az amúgy is alacsony alsó határt törölnék el, hanem a felső határt vinnék lejjebb.
Kérdés, hogy az alsó határok eltörlésének milyen hatása lesz a bírságok kiszabásának gyakorlatára, ahol nem csak az arányosságot, hanem a fokozatosságot is figyelembe kell venni (Mttv. 185.§ (2) bekezdés).
A másik bírságokat érintő módosítás egy pontosítás. A Javaslat a 63.§ (51) bekezdésben pontosítja az „ismételt”-ség fogalmát. Ennek a fogalomnak komoly konzekvenciái vannak: pl. az ismételt szabályszegés kizárja, hogy figyelmeztetést alkalmazzanak, de pl. a vezető tisztségviselővel szemben is csak ismételt jogsértés esetén lehet bírságot kiszabni. Súlyosító körülmény a bírság kiszabásánál, egyes esetekben kötelezővé teszi a bírság kiszabását, és – súlyos jogsértéssel együtt járva – lehetőséget ad a jogosultság megújításának elutasítására vagy a médiaszolgáltató törlésére is. Nem mindegy tehát, hogy mi minősül ismételt jogsértésnek.
A Javaslat 63.§ (51) bekezdése módosítaná az Mttv. hatályos 187. § (4) bekezdését, és csak azt tekintené ismételtségnek, ha valaki a jogerős hatósági határozatban megállapított jogsértő magatartást „háromszázhatvanöt napon belül legalább kétszer valósítja meg, ide nem értve a csekély súlyú törvénysértéseket”.  Az továbbra sem tiszta, hogy a „legalább kétszer”-ben benne van-e az a magatartás, amelyet jogerős hatósági határozat marasztalt el, valószínűleg igen. Nem tudni, mi minősül csekély súlyú törvénysértésnek, mint ahogyan egy kivétellel az sem ismert, hogy mi minősül súlyosnak. Különösen szerencsétlen a „törvénysértés” kifejezés azért, mert az Mttv. médiaigazgatási szabály megsértése esetén engedi a bírságot, az viszont lehet enyhébb is, mint a törvénysértés. Furcsa volna, ha a törvénysértésnél kisebb súlyú ismételt szabályszegésnek komolyabb konzekvenciája lenne, mint a törvénysértésnek. Még egy kis pontosítást elbírna tehát ez a sokszor szó szerint „életbevágó” kifejezés.
Gyermekek és kiskorúak védelmére vonatkozó szabályok szigorítása A Javaslat a Tervezettel azonos módon három helyen is módosítaná az Mttv. gyermekek és kiskorúak védelmére vonatkozó szabályait. Ezek közül a legfontosabb a 16 éven aluliaknak szóló műsorszámok meghatározásának javasolt változása. A hatályos Mttv. 9.§ (5) bekezdése szerint azt a műsorszámot kell besorolni a IV. kategóriában (tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott), amely a tizenhat éven aluliak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására különösen azáltal alkalmas, hogy „közvetlen módon utal erőszakra, illetve szexualitásra, vagy témájának meghatározó eleme az erőszakos módon megoldott konfliktus”.
A tervezett új meghatározás kihagyja a „közvetlen módon” kifejezést. Minden olyan műsorszámot IV. kategóriába sorolna, amely bármilyen módon „erőszakra, illetve szexualitásra utal”. Ez drasztikus változást okozna a besorolásba: elvileg a legártatlanabb, legtávolabbi utalás is korhatárossá tehetné a műsorszámot, beleértve a Kisvakond kalandjait vagy a magyar népmeséket is.
A 6 éven aluliak esetében (II. kategória) az jelentene újdonságot, hogy nem csak a televíziós, hanem a rádiós műsorszámokra is kiterjedne. A hatályos Mttv. szerint „azt a műsorszámot, amely hat éven aluli nézőben félelmet kelthet, illetve amelyet koránál fogva nem érthet meg vagy félreérthet, a II. kategóriába kell sorolni”. A módosítás kihagyná a „nézőben” szót, ami úgy változtatja meg a szöveget, hogy ettől kezdve a hat éven aluliakra általában vonatkozik, tehát a rádióhallgatókra is. Hogy egy rádióműsor félelmet kelt a hat éven aluliakban, az meglehetősen ritka. A legtöbb híradás azonban olyan, amelyet hat éven aluli nem érthet meg, sőt, esetleg félre is érthet. Be kell mondani ezek után a híreknél, hogy hat éven aluliak számára nem ajánlott?
Még egy nüansznyi változást javasolnak, II. és III. kategóriát illetően. Pontosításként értelmezhető, hogy ezek a műsorszámok a jövőben nem hat illetve tizenkét éven aluliaknak szánt „műsorszámként”, hanem ilyen korú gyerekeknek szánt „műsorszámok között” nem tehetők közzé.   A lineáris közösségi médiaszolgáltatást érintő módosítások A Javaslat a 63.§ (68) bekezdésében finomítja a közösségi médiaszolgáltatásra vonatkozó szabályokat. Az Mtv. 66.§ (4) bekezdésének módosításával azt kívánja elérni, hogy a lineáris közösségi médiaszolgáltatásban a közszolgálati célokat szolgáló műsorszámokra és a magyar zenei műsorszámokra vonatkozó kétharmados illetve ötven százalékos kvóta ne az általában vett műsoridő, hanem a heti műsoridő vonatkozásában érvényesüljön.
Ugyanakkor a Javaslat 63.§ (26) bekezdése értelmében a képújság időtartama ezentúl nem számít, amikor a törvény kimondja, hogy a lineáris közösségi médiaszolgáltatásnak legalább naponta négyórányi műsoridővel kell rendelkeznie. Ez a szabály a Tervezetben még nem szerepelt.
Az Mttv. most 2011. június 30-ig ad lehetőséget a közműsor-szolgáltatók és nem nyereségérdekelt műsorszolgáltatók számára, hogy kezdeményezze a Médiatanácsnál a közösségi médiaszolgáltatásként való elismerését ahhoz, hogy az eljárás lezárultáig élvezhesse az Rttv. által korábban számára biztosított kedvezményeket. Ezt a határidőt a Tervezet 63.§ (68) bekezdése 2011. szeptember 30-ig elhalasztja.
Médiatanács tagjainak „kártalanítása” A Javaslat 63.§ (37) bekezdéséhez fűzött indokolás szerint az Mttv. az Elnök illetve az elnökhelyettes, valamint a Médiatanács elnöke és tagjai esetében összeférhetetlenségi szabályként egy év foglalkoztatási tilalmat állapít meg jogviszonyuk megszűnése esetére, azonban az ezzel kapcsolatos „kártalanításról” nem rendelkezik.
A Javaslat ezért az NMHH elnökének és elnökhelyettesének, valamint a Médiatanács elnökének és tagjainak esetében a megbízatási idő lejártával egyidejűleg a megelőző 12 havi nettő – szja-val csökkentett – jövedelmüknek megfelelő mértékű kártalanítást adna. Ez a Hatóság elnöke részére – mivel ő a Médiatanács elnökeként is kap tiszteletdíjat – mind a két tisztség után járna. A másutt „kárátalány”-nak nevezett összegről kimondaná, hogy az „a károk megtérülése körében adómentes”.     Közszolgálati médiaszolgáltatók A Javaslat több helyen pontosítja a Közszolgálati Közalapítványra és a Közszolgálati Testületre vonatkozó szabályokat, rendezi az összeférhetetlenségi szabályokat és a költségeik viselését. A Közszolgálati Közalapítványt egyúttal megfosztaná egyetlen érdemi hatáskörétől – amely persze egyúttal a vezérigazgató számára is korlátot jelentene – , vagyis attól, hogy ún. tartalomszolgáltatási tervet fogadjon el. Az indokolás szerint a tartalomszolgáltatási terv „anakronisztikus és a gyakorlatban nem használt” fogalom, ami egy alig öt hónapja hatályban lévő törvény esetében meglehetősen furcsa megállapítás.
Lényegesen fontosabb azonban az a javaslat, amely lehetővé tenné a Médiatanács számára, hogy – miközben sem nem tulajdonosa, sem nem részvényese a közszolgálati média-részvénytársaságoknak – hogy az Alap vezérigazgatójával történő konzultációt követően – a gazdaságosság, a következő évi költségvetési tervezés és e törvény 83 . §-ában meghatározott közszolgálati célok érvényesülésének szempontjait” figyelembe véve – évente felülvizsgálhassa a közszolgálati médiaszolgáltatások rendszerét, és dönthessen arról, hogy „a közszolgálat i médiaszolgáltatók számára fenntartja-e addigi médiaszolgáltatásaikat vagy megváltoztatja azok rendszerét.” A törvény a döntésben mindössze annyiban korlátozná, hogy kimondaná: legalább egy televíziós és legalább egy rádiós közszolgálati médiaszolgáltatást fenn kell tartani.   Az Alap státusának újabb változása A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap az éppen egy éve tartó „lopakodó átalakulás” következtében fokozatosan, több részletben nyeri el valódi arculatát. A médiatörvények sehol sem tartalmazták azt a feladat- és munkaerő-koncentrálást, amely az Alapban 2011. januárjában létrejött. Egy halvány utalás volt az Mttv-ben arra, miszerint az Alap nem csak támogatja a közszolgálati médiaszolgáltatókat, hanem egyes feladatokat el is végez helyettük. A közszolgálati médiaszolgáltatók vagyonát átadta számukra az Országgyűlés, a munkavállalók túlnyomó részét átadták a részvénytársaságok. Az Alap média-holding-szerű működése kiteljesedne a Javaslat elfogadásával.
Az Alap jelenlegi státusa szerint „vagyonkezelő és pénzalap” (Mttv. 136.§ (1) bek.). A Javaslat 63.§ (42) bekezdésében szereplő módosítás szerint az Alap egyben gazdálkodó szervezetnek is minősülne – anélkül, hogy megfelelne a gazdasági társaságokról szóló törvény szabályainak, anélkül, hogy akár a Cégbíróság, akár az ügyészség törvényességi felügyeletet gyakorolhatna felette. Jogosulttá válna a Médiatanács hozzájárulásával a közszolgálati hozzájárulásból származó bevételeinek engedményezésére is. Nem csak az általa tulajdonolt állami vagyon hasznosítására, hanem a Javaslat szerint annak megterhelésére sem volnának érvényesek az állami vagyon kezelésére vonatkozó általános szabályok.

A közszolgálati médiaszolgáltatók a hatályos törvény szerint – de már a korábbi médiatörvény szerint is – vállalkozási tevékenységet is folytathattak, úgy, hogy annak eredményét közszolgálati céljaik elérésére fordították. A Javaslat 63.§ (36) bekezdése ezt a minimális önállóságot is megszüntetné. Kimondaná, hogy ezt a vállalkozási tevékenység folytatásához való jogot – „tekintettel az Alapnak a közszolgálati média támogatása érdekében végzett tevékenységére, a közszolgálati médiaszolgáltató bármiféle ellenérték nélkül” – „átengedheti” az Alap részére. Azt is kimondja, hogy az Alap az ebből eredő bevételeit csak a közszolgálati médiaszolgáltatók céljainak elérésére használhatja fel – azt már én teszem hozzá, hogy nem feltétlenül abban az arányban visszaosztva, ahogyan megkapta.

Lejáró médiaszolgáltatási jogosultságok A hatályos Mttv. 65.§-a kimondja, hogy amennyiben a televíziós vagy rádiós médiaszolgáltatási jogosultság 2010. január 1. és a digitális átállás céldátuma között úgy jár le, hogy az nem újítható meg, a Médiatanács a médiaszolgáltató kérelmére a médiaszolgáltatási jogosultságra ideiglenes hatósági szerződést köthet.
A Javaslat 63.§ (25) bekezdésében csak akkor engedne a Médiatanácsnak ideiglenes hatósági szerződést kötni, ha a médiaszolgáltató nem rendelkezik a Médiatanács fel é lejárt tartozással és az ideiglenes jogosultság teljes időtartamára – televíziós médiaszolgáltatás esetén fél évre – fizetendő médiaszolgáltatási díj megfizetését legkésőbb a szerződéskötés napján igazolja.”
Médiatanács hatáskörét érintő módosítások, a médiaszolgáltatók „önmonitorozása”
A Tervezet feltehetően kodifikációs tévedésből „megkurtította” a Médiatanács hatáskörét. A Javaslat ezt korrigálta, és felsorolta a hiányzó hatásköröket is a 63.§ (39) bekezdésében. Egy kisebb változás van, azzal összefüggésben, hogy a Javaslat másutt nagyobb szerepet adna maguknak a médiaszolgáltatóknak a műsoraikról való adatszolgáltatás terén. Az Mttv. 22.§-ához fűzött módosítás (Javaslat 63.§ (68) bekezdés) a jelenlegi évi egyszeri adatszolgáltatás helyett havi gyakorisággal követelné meg a médiaszolgáltatóktól a műsorkvótákra vonatkozó előírások betartásáról való adatszolgáltatást.

Az azonban a Tervezettel ellentétben a Javaslatban világossá vált, hogy marad a műsorfigyelő- és elemző szolgálat – de nem közvetlenül a Médiatanács, hanem a Hivatal mellett.

 Változás a kvótáknál Finomítana a Javaslat a kvóták számításánál.  Az Mttv. 21 . §-a szerint most a lineáris rádiós médiaszolgáltatásban a zenei művek közzétételére szánt műsoridő legalább harmincöt százalékát magyar zenei művek bemutatására kell fordítani. A Javaslat szerint ezt az évi teljes műsoridőre lehetne vetíteni. Ugyancsak éves átlagban kellene megfelelni annak a követelménynek, amely szerint a magyar zenei műsorszámok legalább 25%-ának öt évesnél fiatalabbnak kell lenni.
A Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács változó hatásköre Az Mttv. módosításnak két változatát is tartalmazta a Tervezet. A Javaslat már csak a korábbi„B” változatot foglalja magában, amely a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács hatáskörét javasolja jelentősen megerősíteni. Az NHIT a Kormány informatikai és hírközlési ügyekben véleményező, tanácsadó szerve. Elnökét és alelnökét a miniszterelnök nevezi ki, két tagját a Médiatanács, egy tagját a Magyar Tudományos Akadémia delegálja. A Javaslat szerint az NHIT véleményezné a kormányrendeletek, miniszteri rendeletek tervezeteit, a miniszterelnök és a területért felelős miniszterek hírközléssel és informatikával kapcsolatos előterjesztéseit, egyedi döntéseit, jogszabálytervezeteit, és az információs társadalom infrastruktúrájának szabályozásával kapcsolatos stratégiai előterjesztéseket, az információs társadalom kialakításának programját. Kicsit finomodott a Tervezet szövege, de meghívásra továbbra is részt vehetne az NHIT a kormányüléseken, illetve kötelezően az azt megelőző állami vezetői értekezleteken.
Túlmutatna az NHIT véleményező és tanácsadó szerepén, hogy a Javaslat szerint önálló javaslatot és kezdeményezést tehetne a Kormány, vagy valamely miniszter irányítása illetve felügyelete alatt álló szerv felé, és hogy a Kormány vagy a miniszterelnök felkérésére tudományos, célszerűségi és gazdaságossági szempontok alapján vizsgálni volna köteles bármely állami szerv hírközlést és informatikát érintő uniós és egyéb pályázatait és azok teljesülését, egyéb hírközlési és informatikai tárgyú projektjeit, beszerzéseit, úgy, hogy véleményét – önálló javaslatával vagy kezdeményezésével együtt – közvetlenül a miniszterelnöknek küldené meg.   Hangerő Apró, de fontos változtatást javasolt a Javaslat: az Mttv. 33.§ (4) bekezdésének módosítása azt javasolja, hogy ne csak a reklámok és televíziós vásárlás, hanem a műsorelőzetes hangereje se lehessen nagyobb, mint a környező műsorszámoké.
2011. június 10. – benyújtott törvényjavaslat

Ha a fenti Jogfigyeléssel kapcsolatban további ismertetést, elemzést, szakvéleményt vagy előadást szeretne, kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot a tartalom@mediajogfigyelo.hu címen. Kérdését, észrevételét a Médiajogfigyelő hivatalos Facebook oldalára várjuk.